Elkezdődött a második félév, és hihetetlen élményeken vagyok túl. Bevallom töredelmesen, hogy nem kis erőfeszítésbe telt, hogy el tudjam kezdeni. Aki ismeri az első félévem történetét, az tudja, hogy a lehetőségekhez mérten megkíséreltem a legtöbbet kihozni a helyzetből. A második félévet úgy próbáltam folytatni, hogy a kitűzött cél elérhető legyen. Van benne élmény, ismerkedés önmagammal, és sok sok tapasztalat. Olvassátok szeretettel!
Babson College
Miami jövök! Ezzel kezdődött a második félévem története, ugyanis januárban kiutaztam Amerikába, és végre személyesen is találkozhattam az osztálytársaimmal. Az első amerikai úthoz a Babson College MBA képzésére rengeteg élmény fűződik.
Mielőtt még belekezdenék a 2. félév első negyedévének a beszámolójába, hadd kezdjem egy történettel, amely a Babson előtti időkig nyúlik vissza. Richnovszky Ádámmal való beszélgetésünk ihlette ezt a fejezetet. Szóba jött közöttünk az „underachiever” (alulteljesítő) érzés, ami elmondása szerint belülről emészti őt. Ezzel az érzéssel én is találkoztam, igy nagyon tudtam azonosulni vele. Ádámra még később visszatérek, most maradjunk az „underachiever” történetnél.
Mit jelent az underachiever?
Az „underachiever” vagy “alulteljesítő” ember olyan, aki nem hiszi el magáról, hogy a kitűzött céljait teljesíteni tudja. Vagy nem olyan jól, mint ahogy azt elgondolása szerint a környezete elvárná tőle. Ezért folyamatosan ott van benne valamiféle hiányérzet.
Akkor érzed magadban az „underachiever” érzést, amikor az a benyomásod,, hogy több van benned, de valahogy mégsem tudod kihozni magadból. Amikor érzed, hogy többre vagy hivatott, de nem úgy jönnek az várt eredmények, ahogy szerinted kellene. És ettől frusztrált leszel. Ami aztán tovább ront a helyzeten.
Mit jelent az overachiever?
Az „overachiever”, vagy “felülteljesítő” ennek épp az ellenkezője. Többet tesz, mint gondolja, hogy képes rá vagy éppen túlszárnyalja azt, amit mások elvárnak tőle.
Gyerekkorom
Én gyerekkoromban klasszikus overachiever típusnak éreztem magam. Minden egyes alkalommal többet akartam teljesíteni és jobban mindig jobban. Ez éltetett, ez mozgatott.
#1 sztori
Egyik nyáron minden nap kimentem a helyi focipályára azzal a szándékkal, hogy addig nem jövök haza, amíg meg nem döntöm az éppen aktuális dekázási rekordomat. Volt, hogy napi 4-5 órába telt, hogy sikerüljön a kitűzött cél. Állhatatosan, minden akarat erőmet összeszedve folytattam, amíg el nem értem az aznapi rekordot, nem tántorított el sem fáradtság, sem éhség, sem idő. Ezen a nyáron jutottam el 49-ről 365-re. Általános iskolás voltam.
#2 sztori
Általános iskola 8. osztályában eldöntöttem, hogy NB1-es játékos akarok lenni. Akkor megye 3. osztályban játszottam Balatonszentgyörgy serdülő csapatában, és amikor beszéltem valakinek a célomról, inkább néztek bolondnak a faluban, és jöttek az – “álmodozz csak”,- “kevés vagy te ehhez” és hasonló “támogató” hozzászólások. Ennek ellenére minden nap órákat edzettem egyedül. A szüleim is elmondhatják, hogy otthon milyen szorgalmasan kerülgettem a tujákat jobb és bal lábbal, hogy javuljon a labdavezetési technikám. Egy évvel később a szomszéd falu megye 1. felnőtt csapatában játszottam, ezzel elérve a “helyi legmagasabb szintet”.
De nem álltam le, sőt keményebben edzettem, szemem előtt lebegett a cél. Gimi második osztályában leigazoltak Keszthelyre NB3 felnőtt csapatába. Egy évvel később már a ZTE első osztályú ifi játékosa voltam. Az U-19 csapatával országos 3. helyezést értünk el.
Abban az időben már a Zrínyi Miklós Gimnáziumba jártam Zalaegerszegen (akkor az ország 2. legjobb gimnáziuma volt matematika területén a Fazekas után) azt tűztem ki magamnak, hogy 100%-os testnevelés gyakorlati érettségit csinálok. Ezt sikerült a suli történetében először megvalósítanom.
A sport mindig is életem fontos része volt és maradt is. Egészen 27 éves koromig a Vasas NB1 Futsal csapatában játszottam. Ha kíváncsi vagy a meccseim és góljaim arányára, az MLSZ adatbankjában megtekintheted.
#3 sztori
A gimnáziumot magántanulóként végeztem a foci miatt. A tanulásban sem tettem magamnak alacsonyabbra a mércét. A maximumra törtem. Sikerült megvalósítani. Kitűnőre érettségiztem. Felvettek a Budapesti Corvinus Egyetemre, ahol az első évem elég gyengére sikerült, 3-as átlaggal végeztem.
Először éreztem mélyebben azt, hogy underachiever vagyok. És megint csak elkezdett dolgozni bennem, ezért kitűztem, hogy be akarok kerülni a legjobbak közé. Ennek az lett az eredménye, hogy évfolyam másodikként kaptam meg az egész egyetemen a Köztársasági Ösztöndíjat, amely a legkiválóbb szakmai és tanulmányi teljesítményt nyújtó diákoknak járt. (Végül 5,3 lett a tanulmányi eredményem. Akkoriban még lehetett nagyobb 5-nél, ha több kreditet vettél fel.)
#csakazértis
Gyerekkoromtól kezdve szorgalmasan tűztem ki számomra elérhetetlennek hitt célokat, és folyamatosan „teszteltem” önmagamat, hogy képes vagyok-e a megvalósításukra. A kedvencem az volt, amikor Vörsön, a kis falumban elmondták… elmondták? Megmondták…
- “Sosem leszel NB1-es játékos. Örülj, ha a helyi nagycsapatba be tudsz kerülni.”
- “Minek kell egyetemre menni! Kőműves szakmát érdemes tanulni, abban van a pénz.”
Még szerencse, hogy ezt se én, se a szüleim nem így gondolták. Afféle „tell me it’s impossible and I’ll show you it’s possible guy” voltam. (Az a fajta srác vagyok, akinek ha megmondják, hogy lehetetlen, akkor megmutatja, hogy lehetséges.) Bennem volt az a „csakazértis” megmutatom érzés.
Babson előtti időszak
Bár egy kicsit részletesebbre sikerült a bevezetés, de talán így könnyebben megértitek, hogy mi mozgatott a Babsonra jelentkezés előtt. Bár ott volt a cég, voltak itt-ott sikereim, de igazán nagyot nem alkottam. Már jó pár éve nem sikerült semmi különlegeset elérni. Céltalan voltam. Úgy éreztem megrekedtem, állok a langyos vízben. Valamiféle hiányérzetem volt, ami kezdett megenni, emészteni. Tudatlanul is underachiever voltam. Már nem voltam a régi önmagam. És ez észrevétlenül nagyon megviselt, nem találtam a helyem. Ez a saját tehetségem folyamatos megkérdőjelezésének folyamata volt.
A Babson Collegera való jelentkezés újra a régi önmagamra emlékeztetett. Mintha attól érezném jól magam, hogy olyan célokat tűzök ki, amelyről magam sem tudom, hogyan lehetséges a megvalósítása. Viszont a lehetetlen érzése beindította bennem a teljesítés vágyát, és megint olyan erőket mozgattam meg, amelyekről nem is tudtam korábban, hogy vannak bennem.
Apropó, tehetség. A Templeton Tehetség Programban a mentorom, Orbán Krisztián, az Oriens tulajdonosának mondatai beleégtek a fejembe. Akkor 26 éves voltam, és büszkén meséltem neki, hogy részese voltam az 50 tehetséges magyar fiatal programnak, és most pedig a Templeton Tehetségprogramba kerültem be. Erre Krisztián csak ennyit mondott: Most álljunk meg egy szóra. Mint tehetséges fiatal, 27 éves korig tudsz kitűnni és megélni belőle. Aztán vége. Ezt követően már ez nem lesz elég.
Ezt akkor nagyon megjegyeztem. Bele is vágtam keményen az üzleti életbe, hogy tegyek le valamit az asztalra.
Nah, de most már ideje a tárgyra térni.
Babson College tantárgyak
Ebben a negyedévben 3 tantárgyam volt:
- Data, Models and Decisions/Adatok, modellek és döntések
- Managerial Economics/Vezetői közgazdaságtan
- Marketing
Adatok, modellek és döntések
Adatalapú elemzést tanultunk, amelynek az elméleti alapját elég jól ismertem köszönhetően a Budapesti Corvinus Egyetem Alkalmazott Közgazdaságtan alapszakos és Pénzügy mesterszakon tanultaknak. Volt benne statisztika 1-2., ökonometria 1-2. tantárgy az egyetemről, a lineáris regressziótól elkezdve a konfidenciaintervallumokig. Elvégeztem korábban itt Magyarországon az egyetemet, de a Babson előtt nem tudtam volna megmondani, hogy mi az a lineáris regresszió. Pedig tanultam 4 tantárgyból is. Most végre sikerült teljesen megértenem, hogy mire jó, miért hasznos és mire alkalmazzák.
A Microsoft Excel programját használtuk. Ehhez volt egy Palisades nevezetű program, amit Babson licensz miatt tudtunk használni. Eszméletlenül hasznosnak találtam. Ennek segítségével tudtuk a kockázatelemzést végrehajtani megfelelő adatok alapján. Megtanultunk például döntési modellt felépíteni olyan esetben, ahol 3 ingatlan közül szeretnénk kiválasztani a jövőben, hogy melyiket vásároljuk meg. Ismeretet szereztünk az érzékenységvizsgálat területén is, ami megmutatja, hogy a döntés során melyek azok az adatok, amelyekre a legérzékenyebb a modell, vagyis arra kell a legjobban odafigyelni.
Vezetői Közgazdaságtan
Ennek a tantárgynak az elméleti alapjait is jól ismertem már. Ezért erősen tudtam koncentrálni a gyakorlati megvalósítására is. Volt benne mikroökonómia, makroökonómia és piacgazdaságtan is. Teljesen más megvilágításba helyezte ezeket a tantárgyakat, miközben folyamatosan a fókusz a gyakorlaton volt. Hihetetlen látni, hogy milyen az, amikor pontosan érted lépésről lépésre, hogy miért tanulod azt, amit tanulsz. Te tudtad, hogy a közömbösségi görbék lineáris regressziós függvények? (Tudom, hogy most ez nem mond neked sokat… de nekem egy csapásra sikerült összekötni a közgazdaságot a statisztikai elemzésekkel.)
Marketing
Három szálon is futott a képzés.
- Egyrészt vettünk minden héten egy-egy esettanulmányt a különböző területeken: közösségi média, termékbevezetés vagy éppen marketing stratégia készítése.
- Másodszor, előadók voltak hívva, akik változatos témában tartottak előadást. Például:
- Harmadrészt – köszönhetően a #blacklivesmatter mozgalomnak, illetve Vicky terület iránti szenvedélyének és családi, személyes érintettségének is – beszéltünk a nemi, faji és szexuális megkülönböztetésekről.
Yellowdig
Ehhez egy érdekes Platformot próbáltunk ki, a Yellowdiget. A Babson College új kezdeményezése ez a platform kipróbálása, amely nagyon elnyerte a tetszésemet. Pontok vannak hozzárendelve, ha új posztot raksz ki (150 pont), ha hozzászólást teszel (80 pont) vagy a te posztodra reagálnak hozzászólással (50 pont) vagy emojival (30 pont.). És meg van adva, hogy egy héten minimum 1000 pontot kell gyűjtened. Bár kötelező, de magával ragadó a platform, mert olyan érdekes beszélgetések/viták alakulnak ki, amelynek köszönhetően már régen túllépted a heti limitedet, de folytatod a beszélgetést.
A tanulmányi eredmény
Röviden a GPA eredményem 4.0 továbbra is, amely az elérhető legjobb. Korábban az első féléves cikkemben írtam arról, hogy az amerikai képzésben hogyan van az osztályozás, itt elérheted. Aki nem ismeri, vagy nem szeretné visszakeresni, annak annyi úgyis elég, hogy a legjobb osztályzat az „A”. Jelenleg az összes jegyem „A.”
Ahol nincs még jegy, az azért van, mert a második negyedévem tárgyai. Jelenleg ezeket tanulom most.
Hungarian Alumni Club (Magyar Alumni Klub)
Ahogy korábbi cikkemben már említettem, megalapítottam a Babson College Magyar Alumni Clubot, amelynek tagja egy MBA-t végzett személy, (mert összesen 1 magyar végzett korábban ezen a képzésen az Egyetem több mint 100 éves történelme során), illetve a 3 alapszakon végzett diák. Havonta egyszer „ülésezünk”. De itt a lényeg inkább a kapcsolattartás és a beszélgetés.
European Graduate Students Initiative (Európai Mesterszakos Hallgatói Kezdeményezés)
Már több mint 10 tagja van az Európai Mesterszakos kezdeményezésemnek. Van Ausztráliában élő brit, dán, francia, norvég, skót, spanyol, svájci és szlovén tagunk is. Szép színes és változatos társaság. A következő negyedévben lesz lehetőségem hivatalosan is akkreditálni, és akkor a Babson College által is elfogadott Klubbá válik. Akkor már hívhatom jogszerűen is Európai Mesterszakos Klubnak.
Peak Mastermind és Szabó Balázs esete
„Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt” – Virginia Rometty
Az elmúlt időszakban többen kerestek meg, hogy osszam meg tudásomat, amit a Babson College MBA programjában tanulok. Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy „bizonyítsam be nekik, hogy ez az iskola valóban megéri a 32 millió forint tandíjat.” – És természetesen a bizonyítás az lett volna, hogy pontosan megosztom a tudást velük. És mindezt azért, hogy ők „elhiggyék”, hogy ez valóban ér annyi pénzt. Különben nem adnak nekem igazat…
Szerintetek komolyan gondolták?
Viszont ha lenne valamilyen kerete…
Mózes Gergely barátom azzal keresett meg, hogy indítsunk el egy “Mesterelme” csoportot. Ebbe viszont úgy döntöttem, hogy szívesen belevágok.
A Babson College tanulmányaimra támaszkodva elindítunk egy zárt csoportot, amelynek tagjai 6 hónapon keresztül havi rendszerességgel összejönnek, hogy támogassák egymást. A középpontban a vezetői dilemmák és a vállalkozói léttel kapcsolatos kihívások és elakadások lesznek. Olyan 25-37 éves kor közötti már tapasztalattal rendelkező vezetőket és vállalkozókat keresünk, akiknek célja a jövőjének pozitív irányba való változtatása.
A csoport neve: Peak Mindset Mastermind. Talán így lehetne a legjobban lefordítani: Csúcs gondolkodásmód mesterelme csoport.
Szerettünk volna ehhez a Mastermindhoz egy olyan Mentort, aki a tudásával és tapasztalatával óriási értéket tud átadni a résztvevők számára. Egyből Szabó Balázs, a CIB vezérigazgató-helyette jutott eszembe. Elkészítettük a dokumentumot, és elküldtem Balázsnak, hogy mit szólna hozzá.
Jelezte, hogy ez azért egy komoly elhatározás lenne a részéről, ha belevágna egy ilyen együttműködésbe velünk és a csoport tagjaival. Ezért 1 hét gondolkodást kért. Majd egy hét múlva meg is érkezett a válasz ígérete szerint:
„Szia Dezső!
Nem tudok rá nemet mondani!
Csináljuk!
Szívesen szállok be!”
Nem tudom elmondani mennyire örültem a döntésének. Később azt is elárulta, hogy már utasított vissza komoly vállalatvezetőknek szervezett Mastermind csoporttagságot. De missziójának tekinti a fiatalok képzését és a jövő generációjának való tudás átadást, ezért úgy alakítja az életét, hogy beleférjen!
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elvállalta!
Úgyhogy engedjétek meg a következő pár sorban, hogy kifejtsem egy picit a legújabb kezdeményezésünket:
- Ha 25-35 éves kor között vagy, és
- rendelkezel minimum 1 éves vezetői tapasztalattal akár fiatal menedzserként, akár vállalkozóként,
- és szeretnél Szabó Balázs mentorálása alatt egy erős közösségben fejlődni,
- elhozni a saját problémáidat, dillemáidat, amin együtt tudunk ötletelni/megoldást keresni,
- évente kétszer további 4-6 senior mastermind csoporttal professzionális kapcsolatépítést végezni, ezáltal megismerkedni olyan emberekkel, mint Lőcsei Tamás, a PwC ügyvezető igazgatója, Sófalvi Attila, a Mars Magyarország ügyvezetője, Virágh Attila, az Ingram Micro vezérigazgatója, vagy éppen Égly János, a kolozsvári Accenture vezérigazgatója
- és erre hajlandó vagy pénzt is áldozni,
akkor keress meg a bővebb információk miatt a Peak Mindset Mastermind csoportunkról, és válaszolok kérdéseidre.
Sam Potolicchio története
A Jövőt Építők Generációja Egyesület elnökeként és a Global Shapers Budapest Hub kurátoraként lehetőségem volt meghívni Sam Potolicchiot előadni a szervezetünkhöz. Sam különleges ember, a Harvardon és a Georgetown Egyetemen végzett, kormányzati, vezetési és politikai kommunikáció területére szakosodott. Nem mellesleg tanácsadó is volt a Fehér Házban. A Preparing Global Leaders Forum (PGLF) megalapítója és elnöke, amely világszerte képez vezetőket, és van kampusza Oroszországban, Horvátországban és Jordániában is. Bővebb információt a Wikipédia cikkében találsz róla:
Tavaly nyáron, amikor kiderült, hogy felvettek a Babson College MBA programjára, próbáltam minden követ megmozgatni, hogy kapjak elegendő támogatást az első félév megkezdéséhez. Többek között írtam neki is, tudna-e segíteni abban, hogy a történetemet eljuttatja olyan amerikaiakhoz, akik potenciálisan hozzájárulnának egy lelkes tehetség tanulmányaihoz. Sajnos nem támogatta a kezdeti lelkesedésemet, sőt meglepetésemre, azt tanácsolta, hogy egyáltalán ne vágjak bele az MBA képzésbe. Sam egyértelműen azt vallja, hogy a jelenlegi oktatási rendszer 10-15 év múlva teljesen meg fog változni, és értelmetlen elmenni és kifizetni ennyi pénzt oktatásra.
Közben eltelt több mint fél év. Az első félévem történetét már ismerhetitek. Egy hónappal ezelőtt megkeresett Anita, egy hozzám hasonló korú fiatal hölgy, kedves ismerősöm, aki jár a PGLF nemzetközi képzésére, hogy képzeljem el: a tananyag része lettem.
Kérdeztem, hogy ezt most hogyan érti?
Úgy, hogy 70 országból érkező résztvevők számára mesélte el a történetemet Sam Potolicchio. Farkas Dezső történetét, aki megkereste az MBA program támogatása miatt, és ő személyesen azt tanácsolta neki, hogy ne menjen el. Mégis ennek ellenére kitartott az álmai mellett, nem adta fel és addig küzdött, míg sikerült megteremteni a megfelelő feltételeket a képzés elkezdéséhez. És ő ugyanezt a hozzáállást várja el a többiektől. Hogy néha makacsnak kell lenni, és kiállni az álmaid mellett, akkor is, ha más nem támogat benne. Akkor is, ha más nem lelkesedik az ötletedért. Anita szerint „kb. Heroként (hősként) állított be”.
Büszke vagyok, hogy Sam Potolicchio képzésén példaértékű lehettem!
Kedvenc zeném erre az időszakra
Minden időszakban van zene, amit „rongyosra” hallgatok. Ez most sem volt másképpen. A zeném: “Justin Jesso, Seeb – Bigger than” című száma
Már a szám első sorai megfogtak.
„I don’t wanna end up in a hospital room, holding nobody’s hand” – vagyis „Nem akarom egy kórházi szobában végezni, senki kezét sem fogva”
Aztán a refrén egy része:
„…and wanna be remembered for what I did, not what I had. A life that’s bigger than… bigger than the fears I have” – vagyis „Arra akarok emlékezni, amit tettem, nem arra, amim volt… Egy élet, ami nagyobb mint… Nagyobb, mint a félelmeim.”
Megfogott. A kedvencem lett. Remélem nektek is tetszik. Az alábbi linken meg tudjátok hallgatni YouTube-on.
Szabó Attila és a szégyenérzet
A korábbi cikkem hatására megkeresett Szabó Attila, coach és nyilvános beszéd oktató. Még évekkel korábban Benkő Vilmossal vezette a Speak Academy képzést. Megismerve a történetemet, felajánlott egy 60 perces coachingot, beszélgetést. Azt mondta, hogy az a célja, segítsen nekem abban, hogyan tudom a történetemet sokkal tisztábban, érthetőbben megfogalmazni, amikor potenciális támogatokkal beszélgetek.
Nagyon érdekes beszélgetésben volt részem. Onnan kezdtük, amit már nektek is említettem korábbi írásaimban, hogy az emberek felemásan reagáltak arra, hogy támogatást kérek a tanulmányaimhoz.
Ami viszont engem is meglepett, hogy amikor kérek, akkor szégyenérzetet érzek. Ez mit is jelent pontosan?
Korábban az üzleti élet során – ha bármikor üzletet kötöttem, eladtam valamit, akkor mindig volt ellenszolgáltatás. Vagyis adok-kapok jellegű volt. Ez most az első, hogy úgy kérek valamit, hogy nem tudok igazán mit adni helyette. És ez az érzés frusztrációt okoz bennem és szégyenkezem miatta, hogy nem tudom azonnal meghálálni. Többek között ez is az oka, hogy mindössze pár ember számára küldtem el direkt megkeresésként a történetemet. És a mai napig is nehéz azt megtennem.
Ez a felfedezés, az érzésekről való beszélgetés és a belső motivációk kiderítése nagyon előremutató volt és ezúton is meg szeretném köszönni Attila a segítséged!
Támogatás
Richnovszky Ádám februárban keresett meg facebookon ismeretlenül, hogy megosztották a történetemet a Hungarian-American Coalition facebook csoportjában, és olvasta. Szeretné megismerni az embert aki a sztori mögött van és szívesen találkozna velem. Lehetséges?
Természetesen. Miért ne? Gondoltam. Ádám igy aztán meghívott magához. Ennek megfelelően megbeszéltünk egy időpontot, és egy kellemes teázás mellett több mint három órát beszélgettünk. Változatosnál változatosabb témák cikáztak, sok volt a közös gondolat. Beszéltünk az underachiever témától elkezdve az amerikai útjáig, a malajziai kiruccanásának tapasztalatait osztotta meg, és kiveséztük azt is, hogy egy-egy apró pillanat, mozzanat mekkora befolyással bír az ember életére.
A kellemes beszélgetés végén mondta, hogy van egy ajánlata számomra. Pontosabban egy felajánlás és egy ajánlat.
Eisenhower 1 dollár érme
Még régebben kapott egy 1976-ban készített Eisenhower érmét, amely az amerikai állam alapításának 200. születésnapjára adtak ki. A különleges 1 dolláros érmén látható az 1776-1976-os dátum. Ebben az évben két típusú érmét gyártottak. Az első típusú érmén vastag, a második típusú érmén vékonyabb betűkkel található rajta a szöveg, és jobban kidolgozottabbak a formák. Neki az Eisenhower 1976 Type 2 érméje volt.
Ádám elmondta, hogy ez az érme végig kísérte az életét a fontosabb döntések során, és most átadja nekem, hogy számomra is hozzon szerencsét! Ha nem tudom, hogy mitévő legyek, akkor feldobhatom, fej vagy írás?, és a megfelelő útra fog terelni. Neki mindig segített. Különleges érme, köszönöm szépen!
Ajánlat
Ezt a részét bizalmi okból nem tárnám a világ elé. Annyit elárulhatok, hogy üzleti kereskedésének augusztus 1-ig megtermelt nyereségét felajánlotta, és ezzel szeretne hozzájárulni a 3. negyedévem tandíjához. Előre is köszönöm!
A 3. negyedév okozza egyelőre a legnagyobb kihívást az életemben, fogalmam sincs hogyan fogom előteremteni azt a 25 ezer dollárt, ami oda szükséges. Egy biztos, Ádámmal egy lépéssel közelebb kerültem, hogy sikerüljön összegyűjteni a kívánt összeget.
Megcsillantja a reményt az MNB
Megcsörrent a telefonom. A Magyar Nemzeti Banktól Dr. Matolcsy György Elnök úr titkára keresett. Olvasták a javaslatomat egy pénzügyi-közgazdasági ösztöndíj létrehozására a legkiemelkedőbb magyar fiatalok részére, és a visszajelzések alapján az Elnök úrnak megtetszett az anyagom. Meghívtak egy találkozóra, valamint jelezte a titkárnő, hogy Elnök úr szeretne egy dedikált könyvet küldeni számomra.
Nem sokkal később a könyv meg is érkezett az alábbi kézzel írott bejegyzéssel az elején:
„Farkas Dezsőnek barátsággal,
Matolcsy György”
Nagy örömmel fogadtam!
Egyeztettünk egy időpontot a titkárnővel, és Fábián Gergely ügyvezető fogadott is február közepén. Egy órát beszélgettünk az magyar tehetségekről, az itthonmaradás fontosságáról és esélyeiről, jövőképről és a jövő építésről, az életutamról és történetemről, valamint az oktatás szerepéről. Emellett örömmel tudtam meg, hogy Gergely kaposvári származású, azaz szintén somogyi gyerek.
Gergely jelezte, hogy egyelőre biztosat nem ígérhet, viszont Elnök Úr szívügyének tekinti az oktatást, és a történetem/javaslatom megfogta. Valamilyen formában szeretne hozzájárulni az ügyemhez. Ahhoz viszont szükség van pár hónapra, hogy kiderüljön mi tud megvalósulni belőle.
Viszont az MNB-nél dolgozó barátom szerint, ha már az Elnök úr dedikált könyvet küld és megkéri az ügyvezető igazgatót, hogy fogadjon egy órás beszélgetésre, az már egyértelműen jelent valamit.
Bízom benne. Mert ha nem, akkor komoly kihívás előtt állok a nyáron.
Most már azért kezdjek aggódni?
Korábban, amikor jelentkeztem az egyetemre, akkor többen is jelezték nekem, hogy „Úristen, ha felvesznek az egyetemre, akkor hogyan fogod előteremteni a hatalmas tandíj összegét???” Akkor viccesen annyit válaszoltam, hogy egyelőre nem tudom, a legnagyobb gondom az, hogy vegyenek fel. Majd ha ezt sikerült megugrani, akkor létrehozhatunk egy “aggódó csoportot”, és közösen aggódhatunk azon, hogyan fogom előteremteni a pénzt.
Most úgy érzem, hogy itt az ideje az aggódó csoport létrehozásának, és ideje elkezdenem megint erősen arra koncentrálni, hogyan tudom a finanszírozást megoldani. Vészesen közeleg a következő befizetési dátum: augusztus 1.
De mielőtt még elkezdek aggódni, az alábbi történet jut eszembe
„… az árvíz behatolt egy vidéki angol ház konyhájába, ott állt a házaspár térdig a mocskos lében. Hajnali négy óra volt, éppen teáztak.
– Az ember ne csináljon drámát a tragédiából, igaz szívem? – mosolygott a férfi a híradó kamerájába, magához szorítva ugyancsak mosolygó feleségét…”
Szóval nem kell tetőzni a dolgokat, nem hiányzik a dráma. Végezzük el a munkát, az eredmények pedig jönnek szépen maguktól…
—
