A tanulás [Teljes szakmai ismertető]

A tanulásról szóló szakmai cikkben nem kisebb dologra vállalkoztam, mint összegyűjteni és rendszerezni az eddig tanulásról szóló magyar és külföldi anyagokat, amely bemutatja a tanulás fajtáit, formáit és elméleteit. Ez azért is egy nehezebb téma, mert nagyon sokféle megközelítés és elmélet van, és nincs egyetértése a szakmának a témában. A cikket egy része az oldalamon azért is születik, mert én magam elkezdek egy témában keresni, és ha nem találok számomra elfogadható összefoglaló anyagot, akkor néha kedvem támad elkészíteni. Így született meg ez a cikk is. Viszont szeretném kiemelni, hogy nem vagyok a téma professzora, így ha bármilyen észrevételetek van a cikkel kapcsolatban, esetleg kiegészítenétek, más forrásokat javasolnátok, örömmel fogadom őket!

Mit jelent a tanulás?

A tanulás új tudás, viselkedés, készségek, értékek, attitűdök és preferenciák elsajátításának folyamata.

Ki tud tanulni?

A tanulás képességével rendelkeznek az emberek, az állatok, a gépek egy része, de egyes bizonyítékok szerint bizonyos növények is.

A tanulás folyamata

A tanulás megtörténhet azonnal, egyetlen esemény is kiválthatja (pl. ha megégeted a kezed a tűzhelyen, akkor egy életre megtanulod, hogy ne nyúlj oda, ha forró), de alapvetően a készségek és a tudás megszerzése és elsajátítása „ismételt gyakorlás” útján történik. A tanulás által kiváltott változás gyakran egy életen át tart, és nagyon nehéz felismerni a különbséget aközött, ha a tudás „elveszni” látszik (nem emlékszünk rá) vagy vissza sem szerezhető.

Mikor kezdődik az emberi tanulás?

Az emberi tanulás már születéskor megkezdődik, sőt már korábban is megkezdődhet, mert az embriónak szüksége van a környezetével való interakcióra az anyaméhben.

Meddig tart az emberi tanulás?

Egészen a halálunkig, köszönhetően az ember és a környezete közötti folytonos interakciónak (és annak következménye miatt).

A tanulás természetét és folyamatait számos tudományterület tanulmányozza, többek között:

  • Pedagógiai pszichológia (neveléslélektan vagy neveléspszichológia)

A pszichológia egyik legfontosabb alkalmazási területe, határtudomány a pedagógia (neveléstudomány) és a pszichológia (lélektan) érintkezési területén. Elsősorban azt a kérdést vizsgálja, hogy miként lehet a pedagógiai tevékenység hatásfokát növelni a pszichológiai törvényszerűségek figyelembevételével.

  • Neuropszichológia

Az agysérülések következtében a megismerőrendszerben megjelenő deficitmintázatokat rendszerező tudományág. Nemcsak a diagnózissal és a kezeléssel foglalkozik, hanem azt is vizsgálja, hogy az egyes idegrendszeri rendellenességek hogyan befolyásolják a sérült személy viselkedését és kognícióját. (A neurológia kizárólag az idegrendszer fiziológiájával foglalkozik, a neuropszichológia az agy és az elme közötti kapcsolattal)

  • Kísérleti pszichológia

A pszichológia megfigyelésen alapuló területe, amely kísérleti tudományos módszerekkel tanulmányozza az emberi viselkedést

  • Kognitív tudomány (megismeréstudomány vagy kognitológia)

Megismerési folyamatokkal foglalkozik, legyen az emberi, állati, gépi, molekuláris szintű vagy egyetemes megismerési folyamat. Elsősorban a kognitív pszichológiából és a pszicholingvisztikából nőtt ki, de több alaptudomány kapcsolódó területeit is magába foglalja.

A kognitív pszichológia az emberi megismerés tanulmányozását állítja előtérbe, azt kutatja, hogy az ember, mint élőlény, hogyan képezi le a világot, mi módon látja, miként éli meg azt.

A pszicholingvisztika, vagy más néven a nyelv pszichológiája az a tudományág, mely azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek képessé teszik az embert, hogy elsajátítson, használjon, megértsen és alkosson egy nyelvet. Ehhez a biológiát, az idegtudományt, a kognitív tudományt, a nyelvészetet és az információ-elméletet használja fel annak érdekében, hogy rájöjjön, miképp dolgozza fel az agy a nyelvet.

A fenti tudományterületeken végzett kutatások segítették a tanulás különböző fajtáinak felismerését

A tanulás formái

Nem-asszociációs formái:

  • Habituáció
  • Szenzitizáció

Asszociációs formái:

  • Klasszikus kondicionálás => Inger típusú kondicionálás
  • Operáns kondicionálás => Reakció típusú kondicionálás
  • Komplex tanulás

Habituáció

A tanulás legegyszerűbb formája, amikor az ismétlődő inger megszokottá válik, és már nem reagálunk rá, vagyis az ingerre adott reflexválaszunk csökken, amikor az inger ismétlődik. Erre jó példa, ha egy városba költözünk, ahol eleinte felriad az ember az éjszakai zajokra, de később megszokja (habituálódik), és utána már végig tudja aludni az éjszakát. Egy másik jó példa, hogy észre sem vesszük a falióra ketyegését, kattogását, mert teljesen hozzászoktunk. Az agy az ismerős ingert figyelmen kívül hagyja. Az állatvilágban a habituációra példa, amikor énekesmadarak kalitkájába egy kitömött baglyot raknak. A maradak kezdetben úgy reagálnak rá, mintha valódi ragadozó lenne. Az idő elteltével egyre kevesebb reakciót vált ki, ami a megszokást mutatja. Amennyiben egy másik kitömött baglyot helyeznek be (vagy ugyanazt a baglyot kiveszik és újra beteszik), a madarak ismét úgy reagálnak rá, mintha ragadozó lenne. Ez azt mutatja, hogy csak nagyon specifikus ingerhez szoktak hozzá, vagyis a fenti példában ahhoz az egy konkrét kitömött, mozdulatlan bagolyhoz az adott helyen.

Szenzitizáció

A szenzitizáció esetén egy inger ismételt megtörténését követően a válasz folyamatosan felerősödik, vagyis az ingerre érzékennyé válunk. Ezeket a számunkra fontos ingereket hamarabb vesszük észre, mint a semlegeseket. A szenzitizáció esetén a gyenge ingerre adott választ felerősítjük azért, mert utána erős inger követi (ez lehet fenyegető, fájdalmas inger).

Például, ha fontos telefont várunk, akkor a lehalkított telefon hangját még a zajos villamoson is azonnal meghalljuk. Vagy hevesebben reagálunk egy eszköz zajára, ha tudjuk, hogy a zaj az eszköznek az elromlásához vezet.

Klasszikus kondicionálás

A klasszikus kondicionálás azt jelenti, hogy két olyan ingert társítunk a tanulás folyamata során, amelyek között kezdetben nincs kapcsolat. És a két inger közötti gyakori együttes előfordulás következtében kialakul a kapcsolat. Ez egy olyan viselkedési eljárás, amelyben egy biológiailag erős fiziológiai inger (pl. étel) egy semleges ingerrel (pl. csengő) párosul. És a két inger társítása váltja ki a szükséges választ (pl. nyálfolyás)

A klasszikus kondicionálás példája az ún. „pavlovi reflex”

Pavlov kutyája

Ivan Pavlov, Nobel-díjas szovjet fiziológus, a feltételes reflex elméletének kidolgozója. A híres kísérlete során éhes kutyát tanított meg arra, hogy a csengő hangjára elkezdjen nyáladzani.

Pavlov a kísérlete során csengővel jelezte a kutyának, hogy az étel elkészült. Kezdetben a kutya nyáltermelése csak az étel látványára indult be, de később összekapcsolta a csengőszó és az étel látványát, és így a csengőre is elkezdődött a kutya nyáltermelése, mert tudta, hogy a csengőszó a vacsorát jelenti.

Kioltás

szintén a tanulási folyamat eredménye. Ebben az esetben már egy kialakult kapcsolat gátlás alá kerül. A pavlovi példa esetén, ha a csengő megszólalását sokszor nem követi étel, akkor először a feltételes válasz (nyálképzés) gyengül, majd teljesen gátlás alá kerül. Viszont a kapcsolat soha nem szűnik meg. Ilyenkor fordulhat elő a „spontán felújulás jelensége”. Ebben az esetben a korábbi feltételes reflex egy váratlan, akár egyszeri inger hatására újra megjelenhet.

Másodlagos kondicionálás

a feltételes ingerrel együtt megjelenik egy másik inger, az erre adott reakció során a hatóterülete a klasszikus kondicionálásnak növekszik.

Generalizáció (általánosítás)

Ha egy feltételes válasz összekapcsolódott egy bizonyos, eredetileg semleges ingerrel, akkor más hasonló ingerek is kiválthatják ugyanezt a választ. Például, ha a szomszéd kutya félelmi reakciót vált ki, akkor minden más kutya is félelmi reakciót vált ki.

Diszkrimináció (megkülönböztetés)

Ez a generalizációval ellentétes folyamat. A szelektív megerősítés és kioltás eredményeként különbözőnek tekintünk ingereket a válasz szempontjából. Pl. a szomszéd kutyára nincs reakciónk, de idegen kutyára van félelmi reakciónk.

Operáns kondicionálás

Az operáns kondicionálás alapelveit Burrhus Frederic Skinner dolgozta ki, aki egyben a radikális behaviorizmus viselkedéstudomány filozófiájának is az atyja.

Az operáns vagy instrumentális kondicionálás arra épül, hogy az élőlények keresik az örömet és kerülik a fájdalmat, és az ember vagy állat úgy tud tanulni, hogy az adott pillanatban a viselkedéséért jutalmat vagy büntetést kap. A kondicionálás során egy meghatározott időtartamon belül kap pozitív vagy negatív megerősítést/visszajelzést, amit közvetlenül a kívánt viselkedés teljesítése után kell adni.

Az egyed megtanulja, hogy egy adott viselkedés következményekkel jár. A tanulást itt a viselkedése következményei határozzák meg.

Skinner-doboz

Burrhus Frederic Skinner állatkísérleteket végzett, ahol a dobozokba éheztetett állatokat rakott bele meghatározott időre. A dobozban volt pedál és etetőtál, ahol a patkányok először véletlenszerűen nyomták meg a pedált, és ezért azonnal kaptak ételt. Ezt követően hamar rájöttek, hogy a pedál lenyomása miatt ételhez jutnak, ezért ezt a viselkedést egyre gyakrabban ismételték meg.

Az operáns kondicionálás során a megerősítésnek két fő módja van: a jutalom és a büntetés.

Jutalom

A jutalom is két kategóriába osztható: a pozitív megerősítés során megjelenik a jutalom (pl. táplálék, 5-ös osztályzat, szülő figyelme) és a negatív megerősítés során „a jutalom” a nemkívánatos dolog megszüntetése. A pozitív megerősítés esetén egy kívánatos dolog vagy viselkedés járul hozzá az életéhez a tanulónak, a negatív megerősítés esetén a tanuló életének egy nemkívánatos részétől szabadítjuk meg.

Például, ha a kutya leül, akkor kap egy jutalomfalatot, akkor az pozitív megerősítés. De ha a kutya leül, akkor megvakarjuk a fülét, az negatív megerősítés, mert éppen a viszketésétől szabadítjuk meg.

Premack-féle elv: egy kellemes viselkedés végrehajtása (játék a gyerek számára) egy kevésbé kellemes viselkedés (pl. tanulás az iskolai órára) után, aminek következménye, hogy fokozódik a kellemetlenebb viselkedés gyakorisága.

A megerősítést egy másik szempontból két részre osztjuk: elsődleges megerősítés és másodlagos/kondicionált megerősítés.

Az elsődleges megerősítés esetén az alapvető biológiai szükségletek kielégítése történik (pl. éhség esetén táplálék), a másodlagos megerősítés esetén érzékleti ingert kapcsolunk össze az elsődleges megerősítéssel. Például az étel illata.

Büntetés

A büntetést a nem kívánt viselkedés csökkentésére használják, ami végső során a tanuló szempontjából sokkal inkább a büntetés elkerüléséről szól, semmint a nem kívánt viselkedés elkerüléséről.

A büntetés két kategóriába osztható: pozitív büntetés és negatív büntetés. A pozitív büntetés esetén egy cselekvés/viselkedés van hozzáadva (pl. ha rossz az osztály, az egész osztálynak fekvőtámaszozni kell), a negatív büntetés esetén egy cselekvés/viselkedés (jutalom) van mellőzve, például ha egy szeretett vagy kívánatos dolgot elveszünk a tanulótól (TV-nézés vagy cukormegvonás egy gyerektől, vagy a szeretetmegvonás)

Például, ha a szülő elnáspángolja a gyerek fenekét, akkor az pozitív büntetésnek számít, mert a gyermekhez „hozzá lett adva” egy elnáspángolás. Ezzel szemben, ha a szülő szobafogságra ítéli a gyereket, akkor elveszi a lehetőségét, hogy a barátaival legyen, élvezze a szabadságot, akkor az negatív büntetésnek számít.

Fontos: A büntetés alkalmas viselkedésmódok visszaszorítására, de nem alkalmas viselkedésváltoztatásra

Tanult tehetetlenség

Operáns kondicionálás csak akkor jön létre, ha az élőlény úgy gondolja, hogy a megerősítés az ő ellenőrzése alatt áll, azaz az élőlény kontingenciákat (egybeeséseket) tapasztal a válaszai és a megerősítések között. Ha ez nem történik meg, akkor Tanult Tehetetlenségről beszélünk.

A tanult tehetetlenség elméletét Martin Seligman, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa alkotta meg. A klasszikus kondicionálással folytatott kísérletek során véletlenül arra a felfedezésre jutott, hogy a kísérletek során a kutyák, ha kiszámíthatatlanul kaptak elektromos sokkot, akkor nem tettek lépéseket a következő szituációkban, még akkor sem, ha azok valójában megoldhatóak lettek volna. A kísérletet megismételték emberi alanyokkal, és az eredmény ugyanez lett. Felhagytak a próbálkozással, és mikor már megszűnt a kiszámíthatatlan állapot, akkor sem próbálkoztak újra, még biztatásra sem.

Mit jelent a Tanult tehetetlenség?

Az a mentális állapot, amely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is, ha azok elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, a reménytelenség és a passzív viselkedés.

A tanult tehetetlenség jelentősége

A tanult tehetetlenség jól ábrázolja, hogy egy korábbi tapasztalat drasztikus változást tud okozni a viselkedésben. Magyarázatot ad arra, hogy miért maradnak passzívak bizonyos negatív szituációkban az emberek, annak ellenére, hogy módjukban állna változtatni azon. A tanult tehetetlenség következménye lehet a cselekvésre való képtelenség, amelyből eredhet az alacsony önértékelés, a folyamatos kudarcélmény, a levertség vagy fizikai rosszullét.

Azok a személyek, akikre a helyzetek kontrolállása jellemző, akár személyiségükből, akár pozíciójukból adódóan, nagyobb valószínűséggel fognak ellenállással reagálni egy kevésbé kontrollálható szituációra, kontrollvesztésre. Azok a személyek viszont, akik életük során olyan állapotokhoz szoktak hozzá, melyekben egy külső személy, tényező befolyásolja a helyzetüket, a kontrollvesztére is nagyobb valószínűséggel reagálnak tehetetlenséggel.

Selighman 1975-ös Tehetetlenség (Helplessness) című könyvében kifejti, hogy a tanult tehetetlenség jelentkezhet többféle állapotnál vagy viselkedésmintánál, mint pl. a depresszió, öregedés, siker, családon belüli erőszak, szegénység, hátrányos megkülönböztetés, nevelés, kábítószerrel való visszaélés vagy alkoholizmus.

Averzív vagy elhárító tanulás

Az averzív vagy elhárító tanulás kondicionálás egy negatív esemény elkerülésére (pl. áramütés).

Az averzív kondícionálás következménye:

1.) Menekülő tanulás: megtanuljuk a megfelelő választ annak érdekében, hogy elkerüljük a negatív eseményt.

2.) Elkerülő tanulás: a menekülő tanulás után jelenik meg. Egy tanult reakció arra, hogy megelőzzük a negatív eseményt.

Például: félek a vizsgától/egyetemtől/teszttől/próbatételtől stb. ezért meg sem próbálom. Ezért a jutalmam a félelem és a megszégyenülés hiánya. Ha nem próbálom meg, akkor kudarcot vallani sem tudok.

Mivel itt kialakulnak elvárások az idő során, ezért ezt a reakciót nehéz kioltani. Ez utóbbi sajnos nagyon jellemző azokra az emberekre, akik nem rendelkeznek elég önbizalommal. És egyben 22-es csapdája is, mert előre elkerül a számára negatívnak gondolt eseményt (kudarcot fog vallani, ezért meg sem próbálja), viszont így sosem fog szerezni az életére meghatározó pozitív kimenetelű eseményt.

Komplex tanulás

A komplex tanuláshoz sorolható az alábbi fajták:

  • Belátásos tanulás
  • Megfigyeléses tanulás

Speciális fajtája:

  • Bevésődés

Belátásos tanulás (vagy kognitív tanulás)

A Gestalt-pszichológia, magyarul alaklélektan a német pszichológiában a 20. Század elején létrejött irányzat, melynek alapgondolata, hogy az egész mindig több a részek puszta összegénél, illetve az egész a részekhez képest elsődleges.

A Gestalt-pszichológusok elképzelése szerint ahhoz, hogy az élőlény valamilyen problémahelyzetet meg tudjon oldani, szükség van arra, hogy átlássa a vizuális környezet összességét, és ezáltal az ingermezőt átstrukturálja. Az átstrukturáláskor az élőlény viselkedése viszonylag hirtelen megváltozik, és azt a jelenséget, amelyben rájön a problémamegoldásra, „aha”-élménynek nevezzük. A belátás fogalma az ingermező átszerveződése, a probléma releváns ingereinek kiemelkedése, a cél és a hozzávezető út átlátását és felismerését tartalmazza, a belátás közvetítésével módosuló viselkedést pedig belátásos tanulásnak nevezzük.

Nah, ideje belátnod, hogy kezded érteni, hogy mi a belátásos tanulás. 😊

A belátás hirtelen következik be és a tanuló egy mentális próbaszerencse folyamat révén jut a megoldáshoz. Ezáltal a megoldás először mentális és csak utána jelenik meg a viselkedésben. Továbbá a belátásos tanulás független a megerősítéstől, az így megoldott problémákra tovább emlékszünk és képesek vagyunk ezt a tudásunkat más hasonló problémára is alkalmazni.

A belátásos tanulás ma már klasszikusnak számító vizsgálati helyzete a kerülőút-probléma, amelynek lényege, hogy az alanynak kezdetben el kell távolódnia a céltől, kerülőutat kell tennie azért, hogy végül megszerezze azt.

A belátásos tanulásra kiváló példa Köhler kísérletei.

Köhler-csimpánz kísérlete

Wolfgang Köhler, német pszichológus számos állatfajt vizsgált meg majmoktól a kutyákon át a madarakig. A vizsgált emlősök sikeresek voltak, a madarak (csirkék) viszont nem.

A leghíresebb kísérlete során egy Szultán nevű majomnak az volt a feladata, hogy a ketrecén kívülre helyezett banánt megszerezze. A banánt olyan távolságra helyezte el a rácstól, hogy kinyújtott karra se tudja elérni. Az éhes állat néhány sikertelen próbálkozás után véletlenül megpillantotta a ketrecben már korábban elhelyezett botokat. A bot megpillantása után ismét a banánra, majd újból a botra nézett. Ezután a bottal próbálkozott. A ketrecben elhelyezett rudak sem voltak elég hosszúak, hogy elérje a banánt. Több sikertelen próbálkozás után Szultán felfedezte, hogy ha a vékonyabb rudat a vastagabba illeszti, akkor egy hosszabb botot hozhat létre, amellyel már a rácson keresztül magához tudta kotorni az élelmet.

Egy másik helyzetben Szultánnak egy a plafonra felfüggesztett banánt kellett elérnie. A vizsgálati szobában több karton is volt a földön. A majom viszonylag gyorsan rájött, hogy a dobozokat egymásra rakva és ezekre rámászva eléri a célját, a banánt.

Megfigyeléses tanulás

A megfigyeléses tanulás, vagy (a szociálpszichológiában) modellkövető tanulás a mások viselkedésének megfigyelése útján történő tudásszerzés, kompetenciafejlesztés. A megfigyeléses tanulás előnye az „inger-válasz-megerősítés” tanulási sémával szemben, hogy nem kell mindent az egyénnek kipróbálnia, hogy fejlődjön, elég, ha mások viselkedését megfigyeli.

Az utánzás

Az utánzás az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd pedig mindennek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamata, amelynek célja a modell által közvetített minta minél pontosabb megközelítése. Az utánzás, mint szociális tanulási forma a gyerekkorban a legjelentősebb, de felnőttkorban is előfordul. Az utánzást kb. 8 hónapos korban kezdik el a gyerekek. Az utánzás lehet spontán vagy szándékos. Szándékos utánzásra korai gyermekkorban a gyermek még nem képes, csak miután az én és a modell tudatos megkülönböztetése kialakult.

Az utánzásos tanulásban fontos tényező, hogy kiket utánoz a gyermek. A csecsemő a környezetében gyakran látott személyeket utánozza, és mindenkit utánoz. Ez később megváltozik, a másfél – két éves gyermek már csak azt utánozza, akit modellül választ. Modellválasztás indítéka a gyermek esetében a vonzalma a felnőtt modell iránt. A gyermek elsősorban azokat utánozza, akiket szeret, így legfőképpen a szülők a modellek. A szerető szülő többet foglalkozik a gyermekkel, így több alkalom adódik a megfigyeléses tanulásra. Viszont ez vissza is hat, mert minél ügyesebben utánoz a gyerek, annál több figyelmet kap a szülőtől, ami szintén növeli az utánzás lehetőségét.

A modellválasztás másik indítéka a szociális hatalom. A szociális hatalom a gyerek számára a szülő – gyerek kapcsolatban válik vonzóvá, és lesz egy eszköz a hatalom megszerzésében. Óvodáskorban a gyerekek már szívesen utánoznak felnőtt szerepeket (orvos, óvónő, szülő), így át tudják élni a szociális hatalmat. Fontos tényező lehet a modellválasztásban még a gyermekek szerepirigysége, vagyis az, hogy irigy a felnőttre (aki akkor fekszik le, amikor akar, vagy annyi kólát ihat, amennyi csak beléfér, stb.), így sok káros viselkedés is rögzül, pl.: dohányzás, alkoholfogyasztás.

Meg kell említeni a büntetés elkerülését, mint modellválasztási indítékot. A gyermek modelltől való félelme motiválja a viselkedés átvételét, így veszi át például az agresszív viselkedési mintákat, és reprodukálja a megfelelő helyzetben.

Az utánzás szorosan összefügg az empátiával, annak a képességével, hogy a gyermek átélje, átvegye a másik ember érzelmeit, hangulatait. A gyermek először a szülei arcán megjelenő érzelmeket társítja az átélt érzelmi állapotokkal, hangulattokkal, majd később már az arckifejezések önmagukban kiválthatják az adott érzelmi állapotot (pl.: ha elesik a gyermek, sokszor csak azután kezd el sírni, hogy meglátja az anya arcán az ijedtséget). Az empátiát az idegrendszer ősi, kéreg alatti központjai szabályozzák, nem tudatos jelenség, és hatása nagyobb a verbális megnyilvánulásoknál (a gyermek sokkal inkább hisz a nonverbális kifejezéseknek, mint a verbálisnak, hiába mondjuk neki, hogy egyáltalán nem fáj a fogorvosi kezelés, ha végig az arcunkra van írva a rettegés, így ő is félni fog a rendelőben). A gyermek a modell arckifejezésében, viselkedésében tükröződő érzelmeket veszi át, és nem a verbális közlés tartalmát. Ezért is fontos az empátia a személyiségfejlődésben, mivel a befolyásolja a tudatos én különböző helyzetekben megjelenő érzelmi, hangulati viszonyait.

A felnőttkorban a tudatos modellkövetés lesz jellemző. A választás oka lehet, hogy a modell megerősítést, jutalmat, vagy büntetést ad a modellkövetőnek. Ez persze azt is jelenti, hogy a modell szociális kontrollt, szociális hatalmat gyakorol a modellkövető felett. Előfordulhat, hogy az utánzott cselekvés önmagában jutalomértékű, vagyis a cselekedet maga okoz örömet az utánzónak. Hill dolgozta ki a vikariáló megerősítés elméletét. Ez azt jelenti, hogy az utánzó belehelyezi magát a modell szerepébe, és önmagára vonatkoztatja a megerősítést, amit a modell kap. Az utánzás alapja lehet a modell és a modellkövető közötti szeretetkapcsolat is.

Azonosulás

Az azonosulás a modellkövetés magasabb szintje. Míg az utánzás esetében a modell cselekvéseit, az empátia segítségével a modell érzelmeit, hangulatait veszi át a gyermek, addig az azonosulás a modell személyiségével (értékeivel, normáival, attitűdjeivel) való azonosulást jelenti.

A folyamat két éves kor körül kezdődik, és nyolc – kilenc éves korig, az átpártolás időszakáig tart. Az óvodások szerepjátékaiban megfigyelhető, hogy a gyermek mozdulatai, beszéde, az egész viselkedése a modellé, nem pont olyan, mint a modell, hanem ő akkor maga a modell (a játékban nem olyan, mint anya, hanem ő maga az anya). Így épülnek be a gyermekbe a modell viselkedései, gondolatai, mondatai.

A szüleinkkel való azonosulás felnőttkori bizonyítékai például azok a mondatok, amelyeket önkéntelenül használunk a gyermekeink fegyelmezésére vagy megnyugtatására. De például azokat a dalokat dúdolják az anyák a csecsemőiknek, amiket még nekik énekeltek.

Az azonosulás Freud elméletének is egy fontos tényezője. Az azonosulás itt annyiban más, mint az utánzás, hogy a gyermek nemcsak viselkedésmintákat próbál meg átvenni, hanem teljesen idomul a modellhez, és nem a megfelelő viselkedés a célja, hanem a modellel való kapcsolat fenntartása. Kisgyermekek esetében a szeretett személlyel való azonosulás spontán történik, a tudatosság és a szándékosság később, a serdülőkorban jelenik meg.

Az azonosulás segíti az önkontroll kialakulását is, mivel a szülői elvárások, a gyermeki vágyak korlátozása a folyamat során épülnek be. Az azonosulási folyamat feloldja a gyermek feszültségét, ami a vágyai kiélése és a szülői elvárások, kontroll összeütközése miatt alakult ki, a vágyairól való lemondás kevésbé gyötrelmes, és megmarad a szülő iránti szeretete, ugyanakkor elkerüli a büntetést.

Behódolás

A behódolás esetén az egyén azért viselkedik az elvárt módon, hogy kedvező reakciót váltson ki a befolyásolóból. Célja jutalom elnyerése vagy büntetés elkerülése. A gyermek például gyakran csak azért pakolja el a játékait, hogy elkerülje a szülők helytelenítését vagy dicséretet kapjon érte. Sok esetben reagálunk így a befolyásolásra (viszonylag kevés hallgató készítene órai beadandó feladatot, ha nem járna érte semmi), csak abban az esetben káros, ha az egyén minden helyzetben kényszerűen igyekszik megfelelni a környezetének, aránytalanul nagy szüksége van a külső megerősítésre.

Internalizáció

Bensővé tételt jelent. Az egyén elfogadja és beépíti a saját értékrendszerébe a befolyásoló vélekedését. Azért fogadja el a befolyásolást, mert az egyezik az értékrendjével. Ebben az esetben a viselkedés tartalma a fontos, az egyén úgy véli, hogy a viselkedés elősegíti az értékeinek a maximális érvényesülését. A bensővé tétel általában nem változatlan formájú beépítést jelent, az egyén bizonyos mértékben módosítja a viselkedést, hogy bele tudja illeszteni a saját viselkedési rendszerébe, az átvett viselkedést hozzáilleszti a már meglévő értékeihez. Az átvett viselkedés függetlenedik a forrásától, az egyén sajátjaként ismeri el. Az internalizáció, azaz a bensővé tétel feltételez egy viszonylag kiforrott, stabil értékrendszert, ezért a kisgyermekkori szocializációban még nem jelenik meg.

Bevésődés

A bevésődés az adott faj számára kritikus periódusban bekövetkező tanulás leírására használt fogalom, amely egy bizonyos korban vagy életszakaszban következik be. A legismertebb fajtája a korai bevésődés, melyben az újonnan világra jött állat a szülei különböző külső és viselkedéses jellemzőit sajátítja el. A tojásból frissen kikelt kacsák, ludak azonnal követni kezdik az első legnagyobb tárgyat, ami megmozdul körülöttük – tehát a szülőt. Egy tartós kötődés alakul ki azon faj egyedeihez, amit először megpillant. Mivel ez az élet korai szakaszában kialakuló kapcsolat, ezért kiirthatatlan nyomokat hagy az egyedben, és élete végéig tart.

A bevésődés leginkább a madárfajok jellemzője, azok közül is a fészekhagyóké. Ha az újszülött egyed az azonos fajú felnőtt egyed helyett valamilyen más fajhoz tartozó élőlényt pillant meg, akkor hozzá fog kötődni, úgy fog viselkedni később vele szemben, mint saját egy fajtájabelivel.

Bevésődés az embereknél

Régóta köztudott, hogy a születést követően az anya-gyerek kapcsolat történései meghatározóak lehetnek az egész életre nézve. Azok a gyermekek, akik csecsemőkorukban nem kapták meg az anyai szeretetet, felnőttkorukban nem képesek tartós, intim helyzeteket, kapcsolatokat létrehozni vagy fenntartani.

Szexuális bevésődés

Az úgynevezett szexuális bevésődés során a szülővel való együttélés olyan párválasztási tendenciákat hoz létre, amelyek tartósan fennmaradnak felnőttkorban. Nem csak embereken mutatták ki, hogy az élőlények olyan párt választanak szaporodásukhoz, amelyek hasonlítanak az őket nevelő felnőttekhez. Fiatal éveink alatt képesek vagyunk megtanulni közeli rokonaink jellegzetes tulajdonságait, és ezt követően olyan párt választani, aki különbözik saját szüleinktől és testvéreinktől, egyúttal azonban hasonlít is hozzájuk.

A tanulás egyéb fajtái

  • Játék
  • Enkultúráció
  • Epizódikus tanulás
  • Multimédia tanulás
  • E-tanulás vagy M-tanulás
  • Bizonyítékon alapuló tanulás
  • Érintőleges tanulás (tangential learning)

De fontos kiemelni, hogy a lista nem teljes. Mivel nincsen egységes álláspont a tanulás sokféle besorolását illetően, ezért ahány szakmai lap, annyiféle fajta leírás és beosztás található. Például a tanulást be lehet osztani aszerint is, hogy iskolai rendszeren belül vagy kívül történik az oktatás (nonformális oktatás), ha más szituációban történik (informális), de beszélhetünk autonóm tanulásról is.

Játék

A játék általában olyan viselkedést ír le, amelynek nincs különösebb célja, de amely javítja a teljesítményt hasonló jövőbeli helyzetekben. Ez az emberen kívül a gerincesek széles körében megfigyelhető, de leginkább az emlősökre és a madarakra korlátozódik. A macskákról ismert, hogy fiatalon egy madzaglabdával játszanak, ami tapasztalatot ad nekik a zsákmány elkapásában. Az élettelen tárgyakon kívül az állatok játszhatnak saját fajuk más tagjaival vagy más állatokkal is, például az orkák az általuk kifogott fókákkal játszanak. A játéknak jelentős ára van az állatok számára, például a ragadozókkal szembeni fokozott sebezhetőség, valamint a sérülés és esetleg fertőzés kockázata. Emellett energiát is fogyaszt, így a játéknak jelentős előnyökkel kell járnia ahhoz, hogy kialakulhasson. A játék általában a fiatalabb állatoknál fordul elő, ami a tanulással való kapcsolatra utal. A játéknak azonban más, a tanulással közvetlenül nem összefüggő előnyei is lehetnek, például a fizikai erőnlét javítása.

A játék, ami az emberre mint tanulási formára vonatkozik, központi szerepet játszik a gyermek tanulásában és fejlődésében. A játékon keresztül a gyermekek olyan szociális készségeket tanulnak, mint a megosztás és az együttműködés. A gyermekek a játéktevékenységek révén olyan érzelmi készségeket fejlesztenek, mint például a haraggal való bánásmód megtanulása. A játék mint a tanulás egyik formája a gyermekek gondolkodási és nyelvi készségeinek fejlődését is elősegíti.

Ötféle játékot különböztetünk meg:

  1. A szenzomotoros játék, másnéven funkcionális játék, amelyet egy tevékenység ismétlése jellemez.
  2. A szerepjáték (dramatikus játék): hároméves kortól kezdődően fordul el
  3. Szabályjáték: szabály alapú játék, ahol a tekintélyelvű, előírt viselkedési szabályok az elsődlegesek.
  4. A konstruáló (alkotó) játék a kísérletezést és az építkezést foglalja magában.
  5. Mozgásos játék, más néven fizikai játék.

Ez az öt játéktípus gyakran keresztezi egymást. A játék minden típusa gondolkodási és problémamegoldó készségeket fejleszt a gyermekekben. A gyermekek megtanulnak kreatívan gondolkodni, amikor játékon keresztül tanulnak. Az egyes játéktípusokban részt vevő konkrét tevékenységek idővel változnak, ahogy az emberek az élet során előrehaladnak. A játék, mint a tanulás egyik formája, történhet magányosan vagy másokkal való interakcióval.

Enkultúráció

A legátfogótt tanulási folyamat, amely során az ember „belenő” a kultúrába. A minden ember számára minden társadalomban elengedhetetlenül szükséges alapképességek elsajátítását jelenti, ami a társadalom által kialakított intézmények és tevékenységi formák útján valósul meg: pl. nyelv, vallás, technika, művészet, sport, nevelés. Az enkulturációs folyamat során az újszülőtt kultúrlénnyé válik, aki rendelkezik az emberre jellemző alapvető tulajdonságokkal, és képessé válik az adott társadalomba való beilleszkedésre.

Epizódikus tanulás

Az epizodikus tanulás olyan viselkedésváltozás, amely egy esemény következtében következik be. Epizódikus tanulásnak számít például a kutyáktól való félelem, amely akkor következik be, ha megharapott egy kutya. Az epizodikus tanulás azért kapta ezt a nevet, mert az események az epizodikus emlékezetbe rögzülnek. Az epizódikus emlékezet egyébként az explicit tanulás három formájának egyike, a perceptuális és a szemantikus emlékezettel együtt.

Az epizodikus emlékezet a tapasztalatokba ágyazott eseményekre és történésekre emlékezik. Ha például valaki egy közelmúltbeli látogatásáról emlékszik a Grand Canyonra, az epizodikus emlékezet.

Multimedia tanulás

Multimédiás tanulásról akkor beszélünk, ha az ember hallási és vizuális ingereket egyaránt használ az információk elsajátításához. Ez a fajta tanulás a kettős kódolás elméletére támaszkodik. Az elmélet Allan Paivio nevéhez kötődik. A kettős kódolás elmélete szerint két külön kódolási rendszerünk van: egy kép és egy verbális. Az első a képi információkat, a második a verbális információkat dolgozza fel. A két rendszer független egymástól, mindkettő lehet egyidőben aktív és egymással versengésben. A kísérletek bizonyítják, hogy a személyek általában hatékonyabban idézik fel a képi ingereket, mint a verbálisakat.

E-tanulás és M-tanulás

Az elektronikus tanulás vagy e-learning a számítógéppel támogatott tanulás. Egy sajátos és egyre elterjedtebb e-learning a mobil tanulás (m-learning), amely különböző mobil távközlési eszközöket, például mobiltelefonokat használ. Ezt támogatja az edukációs technológia, azaz az EdTech, amely iparág óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben.

Amikor a tanuló interakcióba lép az e-tanulási környezettel, azt kiterjesztett tanulásnak nevezzük. Ennek most megjelenő legújabb fajtái a virtuális valóság használatán alapuló tanulási formák.

Az egyének igényeihez igazodva a kontextusfüggő oktatás dinamikusan a tanuló természetes környezetéhez igazítható. A kiterjesztett digitális tartalom tartalmazhat szöveget, képeket, videót, hangot (zenét és hangot). Az oktatás személyre szabásával a kiterjesztett tanulás bizonyítottan egy életen át javítja a tanulási teljesítményt.

Moore azt állította, hogy a minőségi, hatékony online tanuláshoz három alapvető interakciótípusra van szükség:

  • Tanuló-tanuló (azaz a társak közötti és a társak közötti kommunikáció a tanár jelenlétével vagy anélkül),
  • Tanuló és oktató (azaz a tanuló-tanár kommunikáció), és
  • Tanuló-tartalom (azaz intellektuális interakció a tartalommal, amely a tanulók megértésében, észlelésében és kognitív struktúráiban változásokat eredményez).

A tranzakciós távolság elméletében Moore azt állította, hogy a struktúra és az interakció vagy párbeszéd áthidalja a földrajzi távolságok által a megértésben és a kommunikációban keletkező szakadékot (az úgynevezett tranzakciós távolságot).

Bizonyítékokon alapuló tanulás

A bizonyítékokon alapuló tanulás a jól megtervezett tudományos tanulmányokból származó bizonyítékok felhasználása a tanulás felgyorsítására. A bizonyítékokon alapuló tanulási módszerek, mint például az időközönkénti ismétlés (spaced repetition), növelhetik a tanuló tanulási sebességét.

Érintőleges tanulás

Az érintőleges tanulás az a folyamat, amelynek során az emberek önképzést végeznek, ha egy témát olyan kontextusban ismertetnek meg velük, amelyet már élveznek. Például egy zenei alapú videojátékkal való játék után egyesek motiváltak lehetnek arra, hogy megtanuljanak egy valódi hangszeren játszani. Vagy egy könyvadaptáció alapján készült film és sorozat megtekintése után egyeseket inspirálhat az eredeti mű elolvasására.

Tanulási elméletek

A tanulás tudományos vizsgálatának kezdeti időszaka óta a tanulás számtalan definíciója látott napvilágot. Az elképzelések változtak az időszak során, de egyben egyetértenek, hogy a tanulás során tartós változás következik be. Az alábbi főbb tanulási elméleteket különböztetjük meg:

  1. Behaviorizmus
  2. Kognitivizmus
  3. Kontruktivizmus

+1 Konnektivizmus

Behaviorizmus

A behaviorizmus, vagy más néven viselkedésalapú értelmezés szerint a tanulással együtt a videlkedése is változik az élőlénynek. A tanulás során ingerek hatására másképpen viselkedünk, mint tanulás előtt. Ennek fontos része a környezet, mint befolyásoló tényező.

A behaviorizmus az inger-reakció kapcsolaton alapul, és irtózik mindentől, ami nem látható, mérhető vagy írható le az eszközeivel. Azzal nem foglalkozii, hogy az inger mögött milyen fiziológiai folyamatok húzódnak meg. A szervezet a behaviorista felfogás szerint egy fekete doboz, amelynek működésébe a bemenet (ingerek) és a kimenet (reakció) alapján próbál belelátni.

Az elmélet alapja, hogy az emberi és állati viselkedés nagymértékben hasonló, ezért a kísérletekben az embereket állatokkal helyettesítették, majd az emberi viselkedésre általánosították a kapott eredményeket. A 20. század első felében volt meghatározó paradigma a nyugati pszichológiatudomány területén.

Ez a tanulási fajta főleg gyerekkorban jellemző, amikor a gyerek nagyon sok viselkedésmintát alakít ki, vesz át a környezetétől.

Neobehaviorizmus

Az egyik irányát Clark Hull, amerikai pszichológus képviselte, aki ezt a motivációelméletében fejtette ki. A motiváció elmélet szerint a viselkedés a képességek és a motiváció szorzata. Hull szerint az egyén belső feszültségállapotot, vagyis „drive”-ot érez, amikor valamilyen szükséglete vagy vágya kielégítetlen. Ez a feszültségállapot motiválja az egyént arra, hogy olyan cselekedeteket hajtson végre, amelyek ezt a feszültségállapotot csökkentik vagy megszüntetik.

A neobehaviorizmus másik jelentősége, hogy a tanulás folyamatában már figyelembe veszi a társas folyamatokat és azt, hogy az ember társas lény. Ellentétben a behaviorizmussal, felismeri, hogy a személyiség és a viselkedés alakulásában nagy jelentősége van a társaságnak.

A későbbiekben további leágazások is megjelentek, többek között a kognitív behaviorizmus és a radikális behaviorizmus is.

Kognitivizmus

A kognitivizmus, vagy másnéven megismeréstudomány a tanulás információfeldolgozás alapú értelmezése. A kognitivizmus szerint a tanulás az információ feldolgozásának folyamata és módja alapján történik. A kognitivizmus észlelésre, priorizálásra (csak meghatározott információk épülnek be a memóriába), hosszú távú memória gyakorlására, kognitív sémák kialakítására és a képességek kialakulására bontja a tanulás folyamatát.

A kognitívizmus az 1960-70-es években váltotta fel fokozatosan a behaviorizmust. A kognitív forradalmat az tette lehetővé, hogy az értelem belső működésének vizsgálata és modellezése a korábbiaknál hatékonyabbá vált, majd a számítógépes modellezés újabb lehetőségeket biztosított a kutatásokban. Két irányzat alakult ki: a mikromodellezés és a makromodellezés. A mikroszint modelleit kognitív rutinoknak, a makroszint komponenseit kognitív készségeknek nevezzük.

Ez a tanulás főleg elméleti tanulás esetén van jelen, amikor fogalmakat, sémákat, információkat raktározunk el, és idézünk fel megfelelő időben. (pl. embernél a középiskola és a felelés szituációja.)

A későbbiekben több irányzata is kialakult, például az alaplélektan (Gestaltpszichológia), Jean Piaget kognitív fejlődéselmélete (gyermek képességeivel fejlődését vizsgálta) vagy Jerome Brunder kognitív fejlődéselmélete (felfedezéses tanulás elmélete).

Kontruktivizmus

A konstruktivista tanuláselmélet alapja, hogy a tanulás nem passzív ismeretszerzés, hanem aktív tapasztalás útján történik. Azaz a tanuló élőlény a saját tapasztalatszerzésével tud új ismeretet szerezni. Az így szerzett tapasztalatot később más szituációkban is tudja használni problémamegoldásra, és így jön létre a komplex tanulás.

A kontruktivizmus a ’70-es és ’80-as években kialakult ismeretelméleti irányzat, mely Ernst von Gladersfeld osztrák-amerikai filozófus és Paul Watzlawick amerikai pszichológus munkásságának köszönhetően vált ismertté.

A konstruktivizmus kialakulásának célja hasonló volt a kognitivizmushoz, a célja a behaviorizmus hiányosságára rámutatni, azaz mi történik az inger beérkezése és a válaszreackió között. Ezt a kognitivizmus a tudás feldolgozása oldaláról közelíti meg, addig a konstruktivizmus esetén a fő hangsúly a tudás kialakulására helyeződik. A kontruktivista elmélet szerint a tanuló nemcsak befogadja a tudást, hanem létrehozza azt a korábban megszerzett tapasztalati alapján. A kontruktivizmus alapelve, hogy a tudás nem valamilyen külső forrásból áramlik  belénk, hanem magunk hozzuk létre, más szóval magunk konstruáljuk.

A kontruktivizmus kifejezést először Jean Piaget, a kognitív fejlődéselmélet kidolgozója használta.

Ez a tanulás főleg az egyetemen és a munkahelyen jellemző, ahol a meglévő tudást más szituációban kell alkalmazni, stratégiát kell alkotni a probléma megoldására.

Kontruktivizmus irányzatai

Két irányzatot különböztetünk meg: radikális kontruktivizmust és a szociális konstruktivizmust vagy másnéven kontrukcionizmust. Az utóbbinak az orosz pszichológus, Lev Vigotszkij volt a megalapozója.

Mindkettő szerint a tudás konstrukció révén jön létre. A különbség, hogy a radikális konstruktivizmus tagadja a környezet és a megismerő rendszer közötti egyezést, ezzel szemben – ahogy a nevéből is következtethető – a szociális kontruktivizmus a társas közeget, a szociális interakciókat tartja meghatározónak a fejlődésben. Bár érdemes megemlíteni, hogy a radikális konstruktivizmus is feltételez valamiféle kapcsolatot a környezet és a tudás között, ezt adaptivitásnak vagy viábilitásnak nevezi.

A konstrukcionizmus a társas közeg, a kultúra elsőbbségét hirdeti. Az elmélet szerint az egyént csak a kultúra alapján lehet beazonosítani, és a másik ember cselekvéseit csak társadalmi konvenciók alapján lehet értelmezni. Nahalka István a „Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben. Kontruktivizmus és pedagógia” című könyvében a kontruktivista pedagógia alábbi tanulási fajtáit különbözteti meg:

Konstruktivista pedagógia tanulási fajtái

  • Problémamentes tanulás: az elsajátítandó ismeret nincs ellentmondásban a belső értelmező rendszerrel, és a feldolgozás és értelmezés is végbemegy. Ez a tanulás ideális formája, de elég ritka.
  • Magolás: az elsajátítandó ismeret ellentmondásban van a belső értelmezési rendszerrel. A feldolgozás végbemegy, de nem sikerül az új ismeretet hozzákapcsolni (lehorgonyozni) a meglévő ismeretek rendszerébe, az új tudáselem légüres térben lebeg (amíg el nem felejtődik)
  • Meghamisítás: az elsajátítandó ismeret ellentmondásban van a belső értelmezési rendszerrel, az új ismeretet a tanuló hozzákapcsolja a meglévő ismerethez (lehorgonyzás megtörténik), de azt – nem tudatosan – meghamisítja. Akkor fordul elő, ha az előrejelzéseink alapján másra számítunk, ezért ennek megfelelően megváltoztatjuk például a szöveget.
  • Kreatív mentés: az elsajátítandó ismeret ellentmondásban van a belső értelmezési rendszerrel, a feldolgozás és a lehorgonyzás megtörténik, és az információ is – a hamisítástól eltériően – változatlan marad. A belső rendszer megváltozik, de csak annyira, hogy az új tudás befogadható legyen. Ebben az esetben egymás mellett él a meglévő tudáselem és az új tudáselem, de a kettőt találékonyan megtartja a tanuló, ami nagyfokú kreativitást feltételez.
  • Konceptuális váltás: a tanuló legnagyobb változással járó fajtája. Az elsajátítandó ismeret ellentmondásban van a belső értelmezési rendszerrel, a feldolgozás és lehorgonyzás is megtörténik, és az új információ sem változik. A belső rendszer megy változáson keresztül, de a változás már radikális átalakulás. Ilyenkor teljesen új elméletet, magyarázatot fogad el a tanuló. Feltétele, hogy az új magyarázó rendszer ne legyen rosszabb a réginél.

További idetartozó, de nem tanulási fajták

  • Kizárás: az elsajátítandó ismeret olyan mértékű ellentmondásban van a belső értelmezési rendszerrel, hogy a tanuló elutasítja magától az információt
  • Teljes közömbösség: az új információ és a belső feldolgozó rendszer között nincs ellentmondás, de a feldolgozásra különböző okokból kifolyólag nem kerül sor, a tanuló nem vesz részt a tanulási folyamatban.

A tanulás speciális fajtája

  • Kizárásra kerül sor, de a belső konceptuális rendszer mégis megváltozik, vagyis tanulás megy végbe.

Érdekesség, hogy a fenti tanulástípusok közül csak kettő, a kreatív mentés és a konceptuális váltás jár azzal az eredménnyel, hogy a tanuló tudásrendszere adaptív lesz az iskolán kívüli világ szempontjából is.

Konnektivizmus

A digitális korszak tanuláselmélete. Kötődik az internethez, és az annak köszönhető digitális információs robbanáshoz és a hálózatosodáshoz. Az új technológiai alapok a tanulás új formáit tették lehetővé. Az irányzatot először George Siemens fogalmazza meg 2005-ben önálló tanuláselméletként vagy más néven konnektivizmusként elnevezve.

George Siemens rámutat arra, hogy a behavioriumus, a kognitivizmus és a kontruktivitzmus a három legnagyobb tanuláselmélet, melyeket a leggyakrabban használtak oktatási környezetben, de ezek az elméletek akkor születtek, amikor a tanulást még nem befolyásolta a modern technológia. A technológia újraszervezte az életünket, a kommunikációt és a tanulást.

Siemens értelmezésében a konnektivizmus a káosz-, a hálózat-, a kompexitás- és az önszerveződés-elméletek által feltárt alapelvek integrációja. Ebben a tanulás olyan folyamatként van jelen, ami a változékony központi elemek tisztán nem látható, homályos környezetében jelentkezik, és nem teljesen az egyén ellenőrzése alatt áll.

A konnektivizmus kritikája

A konnektivizmust születését követően több kritika érte, többek között, hogy valóban tanuláselmélet-e? A szakmai bírálói sokkal inkább pedagógiai szemlélethez, felfogáshoz hasonlítják. A kritikusok szerint, ahhoz, hogy elméleti szinten releváns legyen, fel kellene tárnia azt a folyamatot, ahogyan az emberek tanulnak, és szerintük ez nem történik meg.

Az biztos, hogy kijelenthetjük, hogy az elmélet még túl friss, nem elég kiforrott ahhoz, hogy a három nagy tanulási elmélet mellé lehessen negyedikként sorolni.

Összefoglalás

A tanulás cikk komplexitásából is látható, hogy a téma mennyire szerteágazó. Sokféle területe és formája van, több elmélet is megszületett már, és még jelenleg is alakulóban van. A téma nem kiforrott, a technológia megjelenésével újabb és újabb lehetőségek tárulnak elénk mind a tanulási módszertanok, mind a technikák és elméletek továbbfejlesztésével kapcsolatban. Bár egyes kísérleteket betiltottak már, a számítógépek segítségével további tesztelési lehetőség nyíltak a terület vizsgálatára. Ha szeretnétek erről kicsit bővebben, akkor itt van egy videó a legbizarrabb pszichológiai kísérletekről, amiket valaha megszerveztek.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem! Ha bármilyen szakmai véleményed, meglátásod van, javaslatod a cikk továbbfejlesztésével kapcsolatban, azt örömmel veszem és egészítem ki. 

spot_img
spot_img

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Farkas Dezső
Farkas Dezső
Farkas Dezső az F.W. Olin Graduate School of Business, Babson College MBA hallgatója, a Jövőt Építők Generációja Egyesület elnöke, valamint a Global Shapers Budapest Hub Alumni vezetője. Beválasztották az 50 tehetséges magyar fiatal közé. Templeton Fellow. Két TEDx előadás fűződik a nevéhez. Az ASEF Young Leaders Summit kiválasztottja Luxemburgban, valamint a Youth Leaders Forum alumnija.

Felkapott cikkek

Hasonló cikkek
Dezso Farkas

Human Design [Ismertető]

A Human Design az elmúlt években egyre elterjedtebb módszere...

Neoliberalizmus – A szabadság válságának kora

A kapitalizmus új mutáns formája jelent meg, a neoliberalizmus....

Motivációs filmek [Top 10 inspiráló film, amit látnod kell]

A filmek mágikus hatalma abban rejlik, hogy képesek elragadni...

Önbizalom növelés [10+1 javaslat]

Mindannyiónk vállán ott ül egy kis törpe, akinek mintha...