A Random kávézó bezárásának őszinte története

Izgalmas időszakon vagyok túl. Májusban résztvettem a Babson College diplomaosztóján Bostonban és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Summa cum laude végeztem, és boldogan jöttem vissza Magyarországra. A nyár elejét a családra és a pihenésre szántam. De nem sokáig tétlenkedtem, a nyár közepén bele is fogtam a projektjeim munkálataiba. Augusztus végére egy komoly üzleti döntést kellett meghoznom. Nem volt könnyű elsősorban érzelmileg, mert a Random kávézó a szívemhez közel álló projekt.  

Ez a cikk arról szól, hogy miért döntöttem a Random bezárása mellett. A válasz, mint ahogy az élet sok területére is igaz, nem szűkíthető le egy dologra. (Mégis sokan egy dolgot vártatok válasznak.) De lássuk a medvét!

Random kávézó bezárásához vezető tényezők

1. A gazdasági helyzet
2. Társasház
3. Üzletvezető
4. Félig teljesült misszió
5. Fókusz kérdése

Gazdasági helyzet

Gondolom nem lepődtök meg, hogy ez volt az egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a Random működésének. A jelenleg zajló negatívan trendek és kialakult gazdasági helyzet hatásait tanulmányoznom kellett. Ráadásul éreztem, hogy elvonja a kreatív energiákat, és tudtam, hogy ez a jövőben csak küzdést szül. Nézzük sorba, hogy milyen tényezőket a Random szempontjából mérlegelnem. Teszek egy kis elméleti kitekintést is, hogy jobban átlátható legyen a dolog.

Infláció

Az infláció már a nyáron a KSH szerint elérte az éves 12%-to, ami a GKI szerint a valóságban 24%-ra volt tehető. Hogyan történhet meg, hogy ekkora különbség van a kettő intézet által mért infláció között? Ehhez egy kicsit menjünk vissza, és nézzük meg, hogy mit is jelent az infláció és hogyan mérjük? (Update* az MNB által mért havi infláció novemberre 22,5% Magyarországon)

Mit jelent az infláció?

Az infláció tartós árszínvonal-emelkedést jelent, vagyis általános áremelkedésről beszélhetünk, és a pénz, ezesetben a magyar forint értéktelenedését jelzi. A legkönnyebben úgy mérhetjük, hogy a tavalyi évben a kenyér vagy a tej ára mondjuk 100 Ft volt, idén meg 120 Ft, akkor ez 20% növekedést jelent.

Hivatalosan a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közli évente az árszínvonal alakulását, amit az úgynevezett Fogyasztói ár-index változás (Consumer Price Index/CPI) közlésével teszi. Ezt úgy teszi, hogy kialakít egy termékkosarat, amely 1100 db terméket foglal magában, és ezeknek a termékeknek méri az 1 év alatt bekövetkező árváltozását. Ez az 1100 termék olyan fogyasztási cikkeket tartalmaz, amely elviekben jól tükrözi, hogy mit fogyaszt a magyar lakosság. Vagyis megnézik ennek az 1100 terméknek a tavalyi, kiinduló árát és az idei megváltozott árát. Ez a hányados jelzi az árszínvonal változását, az árindexet. Ezt hívjuk inflációs rátának.

És akkor hogyan lehet az, hogy a KSH 12% inflációt mér, a GKI Gazdaságkutató Intézet pedig 24%-ot? Ebben az 1100 termékben benne vannak az élelmiszerárstoppos termékek (kristálycukor, liszt, étolaj, sertéscomb, cserkemell/far-hát, tej) és benne van a benzinár is többek között.

A KSH-nak az a célja állami szervként, hogy kedvezőbben tüntesse fel az adatokat, ezért ezeknél az árstoppos adatoknál az állam által előírt árstoppal számol. Ezzel szemben a GKI azt mondja, hogy a valódi ára a termékeknek nem az állam által előírt árstop, hanem a piaci ára. Így a GKI a kb. 800 Ft-os benzinárral számolt, a KSH pedig a 480 Ft-tal számolt a benzin esetén, és így tovább a többi termékre is. Ez okozza az eltérést.

De hogyan hatott az egész folyamat rám?

Amit én érzékeltem ebből a Randomban az az, hogy 2022 januárjában a beszállítóim, akiktől rendeltem az árut, 15% áremelést hajtottak végre, majd májusban további 10%-kal emelték az árakat. És a makrogazdasági tendenciákból éreztem, hogy ez még csak a kezdet.

Én nem tudtam/akartam az áremelést azonnal lekövetni, mert ha 25%-ot emelek az árakon, akkor a vendégköröm többsége azt erősen megérzi, ez a fiataloknak számára sok lett volna.

2. Adók

Az állam megduplázta a napi bejelentések adóját, vagyis 100% adóemelést hajtott végre ezen a területen. Ez az amúgy emelkedő árak mellett extra terhet rótt a cégre.

3. Turizmusfejlesztési hozzájárulás

Ezt nem tudom pontosan, hogy mikor vezették be, egy biztos, hogy mikor kezdtem a Randomot, akkor nem kellett fizetni. A könyvelő jelezte viszont ebben az évben, hogy ideje turizmusfejlesztési hozzájárulást (is) fizetni. Ezt az 5% áfakulcs után fizetett áfa (helyben fogyasztott termékek pl. tea, kávé stb.) mennyisége után kell kifizetni az államnak.

4. Rezsi

Szerintem ezt a részét nem kell részletekig menően kiveséznem. A villany ára 4,6-szorosára növekedett, és még a fűtési szezon el sem indult. Ahogy számoltam, a télre olyan rezsiszámlám lett volna, ami egyszerűen kitermelhetetlen. Sajnos a Randomban az egyik ajtó/ablak mellett 1-1 cm üres hely van, és csak úgy villámgyorsan, vidáman csökdécselget kifelé a meleg. Bár ezt meg lehetne szüntetni, de ahhoz teljes nyílászáró cserét kéne végrehajtani. A jelenlegi gazdasági helyzetben egy ilyen több milliós fejlesztést indokolatlannak tartottam a Random esetében.

Ez a része erősen befolyásolta a döntésemet.

5. Alkalmazottak fizetése

Az alkalmazottak és az üzletvezető többször kért fizetésemelést az év során. Ez a része egyébként teljesen érthető, mert ha emelkednek az árak, nekik is többet kell költeni, szeretnék, ha a fizetés is lekövetné.

Összességében

A rezsi kérdése önmagában kétségbe vonta a pénzügyi gazdálkodást, de a többivel együtt éreztem, hogy fenntarthatatlan lesz a Random pénzügyi helyzete a télen és többet veszítek, mint amit meg tudok keresni. Üzletileg racionális döntésnek tűnt még az ősz elején, a tél beköszönte előtt rendezni a sorokat.

Társasház

A társasházban mindössze pár lakó van, ha jók az ismereteim, akkor összesen három. A többi az irodaház, hostel vagy éppen üresen áll.

A Random bevételeinek 2/3-a keletkezett este 7 és 10 óra között, és a fennmaradó 1/3 pedig 12 óra és 19 óra között. Egyértelműen kiemelkedtek bevétel szempontjából azok az esték, amikor voltak foglalásaink nagy létszámmal, akár születésnap, névnap, akár a közösségek iszogatása. De sok visszajelzést kaptam, hogy a 10 órai zárás zavaró, mert ha elkezdenek egy jót beszélgetni, vagy éppen előmelegítenek egy esti partira, akkor nem szeretnék azt 10 órakor abbahagyni. Legalább 11-ig vagy adott esetben éjfélig szeretnék ezt tenni. Ezért nagyobb társasággal már nem foglalnak ide a 10 órás korlát miatt.

Ezt tudva, júniusban megkerestem a közös képviselőt, hogy szeretném a nyitvatartást meghosszabbítani 22 óráról éjfélre. Nem sokra jutottam sajnos. A közös képviselőről annyit kell tudni, hogy nem igazán végzi a munkáját. Harminc évvel ezelőtt ebben az épületben lakott, de már régen nem érdekli a ház. Júniusban mondtam neki, hogy a pincében csöpög és elkorhadt a vízcső, nekem meg ott az árukészletem. A viszontválasza annyi volt, hogy van víz a házban? Ha van, akkor nem kell azonnal intézkednie. De majd foglalkozik vele. December van, de a cső még mindig nem lett kicserélve…

Júliusban felhívtam, hogy most már ideje lenne egy a meghosszabbításról egy Közgyűlést összehívnia. Idegesen visszaszólt, hogy én nem vagyok tulajdonos, úgyhogy nem izgatja mit mondok én, neki nem kell tenni semmit. Megkértem a hely tulajdonosát, akitől bérlem, hogy akkor hívjon össze egy rendkívüli közgyűlést. Megírtam a szöveget, és leadtuk az igényt a rendkívüli közgyűlésre. Elvileg 30 napja lett volna rá, hogy megszervezze, azóta se szervezte meg. Éljenek a munka hősei! 🙂 (Én összeszedtem az 51% feletti támogatást.)

Misszió

Ha még emlékeztek a Random nyitásának őszinte történetére, akkor ismerős lehet az a sztori, hogy a kávézó megnyitásának egyik legfontosabb kulcsmozzanata a Jövőt Építők Generációja Egyesület közösségi helyének megteremtése volt. Ezt a missziót nekem sikerült teljesítenem, létrehoztam a szervezet számára a közösségi helyet. Végül a tagság nem használta ki a helyet úgy, ahogy számítottam rá. Ezért felajánlottam más szervezeteknek is, hogy használják közösségi helynek. Pár hónappal később már 12 másik szervezet használta is, kialakult a fiatalos, vonzó hely. Elfogadtam azt, hogy a szervezetek számára ez egy vonzó kávézó vagy italbár, de kevésbé közösségi hely, ezt a funkcióját végül nem töltötte be.

Üzletvezető kérdése

A Random kávézó nyitásának őszinte történetében kifejtettem Nóri körüli mizériát. Ezek után nem okoz nagy meglepetést, hogy nemsokára újra felmondott. A történet pikantériája, hogy azzal a szándékkal érkeztem haza Amerikából, hogy megduplázom a bérét. Ő egy héttel az érkezésem előtt felmondott. Még egyszer találkoztunk utána üzleti szempontból, és annyit kérdeztem tőle, hogy van bármi átbeszélnivalónk, ami miatt maradna? Mondta, hogy nincs, mert másnap fog kezdeni az új munkahelyén. Mivel ő lezártnak tekintette az ügyet, így én is.

A továbbiakban fél-fél munkaidőben lett Dóri és Tamás, majd a Random bezárásáig Dóri volt az üzletvezetője a helynek. Összességében meg voltam elégedve Dórival a hely fenntartását illetően. Sajnos kreatívitást, új energiát nem vitt bele, viszont a hely fenntartásához szükséges munkákat tökéletesen ellátta. Sajnos júliusban jelezte, hogy szeptembertől keressek új üzletvezetőt.

Így elkezdtünk üzletvezetőt keresni, és egészen elképesztő jelentkezők voltak. Vagy nulla üzletvezetői tapasztalattal kértek teljesen irreális árat, vagy egyszerűen nem voltak a Random fiatalos stílusához illőek, vagy nem éreztem, hogy hinnének a Random missziójában.

A két hónap keresés és a határidő közeledte egyre sürgősebbé tette az új üzletvezető létét, és a pozícióra még szeptember elején sem volt megállapodás. Dóri dedikáltan kijelentette, hogy 1-2 héten belül elmegy. Tudtam, hogy ezt követően egyedül maradok, és nekem kell betanítani az új üzletvezetőt (ha végre találnék), amire ősszel a másik projektemben lévő erős ambícióim miatt se időm, se kapacitásom nem volt.

Fókusz

A kávézóval úgy lehetett volna foglalkozni, ha vagy én teljes állásban ott dolgozok, vagy beveszek egy üzlettársat a vendéglátószektorból, aki teljes figyelmet szentel a kávézóra és vállalja a működtetését is.

Az előbbit elvetettem, mert nekem nem ez a fő projektem, és egyébként sem a vendéglátásban képzelem el a jövőmet. Az utóbbi részébe bevallom nem raktam sok energiát, mert csak további kérdéseket és költségeket merített volna fel. Eladni a kávézót a jelenlegi piaci környezet mellett esélytelennek tűnt.

Összefoglalva

Az erőteljesen kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, a csalódást kiváltó közös képviselő, az üzletvezetői kihívások és a fókusz hiánya mind-mind összeadódtak, és éreztem, hogy meg kell hoznom a racionális üzleti döntést. Nem érdemes tovább nyitvatartani a kávézót.

Csontvázak a szekrényben és emberi csalódottság

Ez az emberi része, ami talán a legjobban fáj. A csapattal augusztusban közöltem, hogy szeptemberben be fogunk zárni. Aztán a zárás előtt két héttel leültem Dórival, hogy átbeszéljük a teendőket. Már idestova egy éve dolgozott itt, átélte a Random fejlődését, és sok tapasztalatot szerzett. Először pultosból üzletvezető-helyettessé, majd üzletvezetővé vált. Bíztam benne.

Arra kértem Dórit, hogy adjuk meg a tiszteletet a Random kávézónak azzal, hogy mindent szépen lezárunk.

„Egy embernek a jelleme abból is fakad, hogyan zárja le a kapcsolatait” – legyen az üzleti vagy emberi.

Sajnos Dóri visszaélt a bizalmammal, kiutalta magának a fizetését, majd másnap közölte, hogy hétfőtől már nem jön, mert az új munkahelyén fog dolgozni.

És mi lett a zárással? A sörös hordók még ott voltak, a kávés a következő héten engem keresett a zárás miatt, leltár nem készült, kassza nem lett leadva, a pincében 5 rekesz lejárt dátumú áru hevert stb.

Az egész évben felépített bizalomnak kuka, a tanulópénzt megfizettem. Sajnos Dóri az én sztorimban végül negatív példa lett. A következő pár hetet Dóri által elmaradt feladatok elvégzésével töltöttem.

Tanulság: Félelem vs. Izgatottság

Viszont egy érdekes tanulságot levontam ebből az üzletvezetői mizériából. Kritikusan fontos, hogy akivel együtt dolgozol, az a kihívásokra ne félelemmel, hanem izgatottsággal tekintsen. Bízzon magában és nem féljen a kudarctól. Kicsit Walt Disney mesefilmesen hangzik ez a szöveg, de érdemes fejben tartani. A bizonytalanságot a teljes csapat érzi a vezetőn. Ha példát mutatsz, az legyen követendő!

Bónusz – Lelki kérdések

Talán ez volt a legnehezebb része a folyamatnak. Befektettem a pénzemet, amelynek a visszatermelését erős kétség övezte. Ez egy erős kapaszkodó is volt, ugyanis többször hangoztattam magamnak, hogy legalább a beletett pénzemet szeretném visszakapni.

De volt ennek egy másik oldala is: a kudarcélmény. Ha bezárom, akkor én kudarcot vallok, mint vállalkozó? Akkor én egy bukott vállalkozó vagyok?

Ezek a gondolatok bukkantak fel időről időre az agyamban augusztusban, mikor először eszembe jutott a bezárás lehetőségének megfontolása. És hiába emlékeztettem magam arra, hogy a vállalkozó kudarcokból tanul, ez tapasztalatszerzés, mégis újra és újra visszatértek ezek a gondolatok.

Mit tehet ilyenkor az ember? Én a barátaimhoz fordultam.

Somlyai Laci barátommal átbeszéltük a financiális részét, amelyben Laci megerősített, hogy ebben a formában tovább csinálni pénzügyileg erősen kétséges. Mikor ezt beláttuk, még megpróbált pingelni 1-1 ötlettel, hogyan lehetne bevételt növelni és költséget csökkenteni, de hamar lefutott bennem, hogy ezek marginális változást jelentenek, megoldást nem nyújtanak a problémákra. Még valamit észrevettem, hogy már a válaszaim inkább a „kevésbé akarom már megoldani” irányba mozogtak, azaz a szívem a bezárás felé húzott.

Lilla barátnőmmel beszéltem a lelki részéről. Elmeséltem neki a kudarc érzését, a bukott vállalkozó jelenséget a fejemben. Ahogy kezdtünk belemélyedni a lelki és érzelmi folyamatokba, úgy kezdett kikristályosodni, hogy bennem a Random kávézó bezárásához egy szégyenérzet kapcsolódik. Az alábbi sztori alakult ki bennem: szégyelleném magam, ha bezárnám, mert sikertelennek érezném magam. És azért küzdöttem fejben és lélekben a bezárás ellen, mert ezt az érzést akartam elkerülni mindenképpen. Volt bennem egy belső rettegés a sikertelenség megélése iránt. Már maga a lelki szituáció rávilágítása és felismerése sokat tett a feloldásával. Több kérdést tettem fel magamnak:

• Miért is vagyok sikertelen, mert bezárok előreláthatóan nem nyereséges projektet? Pont attól leszek sikertelen, ha nem teszem meg.
• Miért is szégyellem magam, ha bezárom azt a kávézót, amelynek a misszióját már megvalósítottam? Az, hogy mások nem éltek vele, nem az én terhem, ne én cipeljem.
• Miért is élem meg kudarcnak azt, hogy be kell zárni a kávézót? Az, hogy az állami és gazdasági események így alakultak, a nyitás során nem láthattam előre. Most viszont kristálytisztán látszik a kétséges a gazdasági helyzet. Pont az lenne sikertelenség, ha Don Quijotét idéző szélmalomharcot vívok csak azért, hogy életben tartsam mindenáron, miközben a kreatív energiám elveszik, amit fordíthatnék a teremtő projektjeimre.

Pákozdi Laci barátommal is átbeszéltem a dolgokat, vele kitértünk a pénzügyi és a lelki részére is. A pénzügyi résznél az eredmény hasonló volt, a lelki résznél ő is megerősített, hogy érezte a fenti vívódást bennem.

Sokszor szimplán az, ha van kivel átbeszélned és fejben a helyére raknod a dolgokat, többet ér mindennél!

Köszönöm szépen barátaim a segítséget!

—

—

Hogyan tovább?

Izgalmas időszak volt a Random üzemeltetése számomra! És az életkrónikámba feljegyezhetem, hogy ihattam a saját kávézómban limonádét és teát is. Azért bevallom, mosolyt csalnak az arcomra ezeket a mondatok. De a világ nem dőlt össze, megyünk tovább! Nah, de hogyan tovább?

A rövid válasz: rendezvényhelyszín!

Sokat tanakodtam, mi lehet a legjobb megoldás. Maga a hely az események szervezésére kiválóan alkalmas és fiatalos jellege vonzó. Sok időt és energiát raktam/raktunk bele, hogy úgy nézzen ki, ahogy.

Mire lehet alkalmas?

• előadások szervezésére
• szervezeti meetingekre, workshoppok megtartására
• céges csapatépítő tréningek megvalósítására
• születésnapi, névnapi eseményekre és osztálytalálkozókra
• ha szeretnél “egy saját pubot egy estére a haverokkal” lefoglalni

Tökéletesen felszerelt, van 1 GB/s internet, lehet streaminget kérni, rendelkezésre áll személyzet is igény szerint.

Ezért döntöttünk úgy, hogy akkor rendezvényhelyszínként fogjuk üzemeltetni, és csak foglalásokra fogjuk kiadni. Meglátjuk, hogyan fog sikerülni. Ilyen egy vállalkozó élete, folyton kísérletezünk!