Kapkodás, produktivitás, hatékonyság. Vajon a három szó egy és ugyanaz? A telefonunk állandóan pittyeg, amikor új értesítéseket, üzeneteket kapunk, vagy ha épp váratlan esemény történik a nagyvilágban. Naponta akár több mint öt órát is eltölthetünk a postafiókunk nézegetésével. Állandó, kimondatlan stresszt okoz, hogy úgy érezzük, azonnal válaszolnunk kell az üzenetekre.
A Californiai Egyetem pszichológia professzora, David Rosenbaum, a produktivitást tanulmányozza, melyről könyvet is írt. A kutató mindig hangsúlyozza, hogy mennyire veszélyes a nyughatatlan, zajos mentalitásnak hagyni, hogy észrevétlenül bekússzon a mindennapjainkba.
Rosenbaum definiálta a kapkodás fogalmát (angolul: „precrastination”). A kapkodás csapdájába akkor akadunk bele, amikor túl gyorsan kezdünk neki a feladatainknak.
Ezekben a bizonytalan és stresszes időkben csábít minket, hogy rövidtávra tervezzünk, és értelmet nyer előtérbe helyezni a pillanatnyi kielégülésünket, melynek ára az a felesleges erőfeszítés, amely egy kis tervezéssel elkerülhető lett volna, és amely a hosszú távú nyereség rovására megy.
LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ
Produktívnak gondoljuk magunkat, ha rövid idő alatt a lehető legtöbb dolgot a legkevesebb erőfeszítéssel oldunk meg. A produktivitásnak valójában arról kellene szólnia, hogy elérjük azt, amiért megdolgozunk. Tudatosan a legfontosabb munkánkra irányítsuk a figyelmünket, és alaposan végezzük el a feladatot.
Ahogy a halogatás, úgy a kapkodás is a produktivitásunk rovására mehet.
Tegyük fel, hogy a csapatunkkal egy összetett projektre készülünk, és a dolgok tisztázása végett már számos e-mailt váltottunk. Ahelyett, hogy vennénk a fáradtságot, hogy összeszedetten és figyelmesen válaszoljunk vagy telefonos egyeztetést ütemezzünk, átgondolatlanul megfogalmazott (tartalmi hibás, hiányos, többértelmű) levelek tömkelegét küldözgetjük.
Végül is válaszoltunk, nem?
Nem igazán. Amíg mi szerencsésen lehúztunk pár teendőt a feladatlistánkról, addig rosszul komponált leveleink további kérdésekhez vezetnek. Képzeljük csak el azt a bábeli zűrzavart a kollégáink fejében, majd azt, hogy mekkora erőfeszítésünkbe telik mindezt tisztázni.
MIÉRT KAPKODUNK?
A kapkodásról szóló tanulmányok egyelőre nem meggyőzők. Találgatások szerint a „sürgősségi hatás” miatt a bennünket frusztráló, sürgető feladatokat választjuk, míg a távolabbi határidős, nagyobb energiát igénylő feladatokat, amelyek elvégzése még fontosabb is lehet, csak toljuk magunk előtt.
Friss tanulmányok szerint azért is kapkodhatunk, hogy csökkentsük az agyunk terheltségét. A rövidtávú memóriánk kapacitása véges: általánosságban négy egyedi információt tudunk tárolni, így hamar összekavarodhatunk. Néha ezért előbb a minket nyomasztó feladatokon kell átrágni magunkat, hogy megnyugodjunk. Dobjunk egy üzenetet a barátainkra a hétvégi programmal kapcsolatban, nézzük meg a kedvesünktől kapott videót, gondoljunk át, mi van otthon a hűtőben és mit kell még venni a boltban.
A legjelentősebb feladatokra tudatosan irányítsuk a figyelmünket, ott nincs helye a kapkodásnak!
Hogyan kerüljük el a kapkodást?
A kapkodás megfékezése a tudatossággal és a szándékkal kezdődik. Néhány taktikus lépéssel azonosíthatjuk, hogy mikor érdemes csak átszaladni a teendőkön, és mikor döntsünk úgy, hogy több időt és figyelmet szánunk a feladatra:
Kérdezd meg magadtól: jót tenne-e a végeredménynek, ha több időt szánsz a feladatra?
Amikor robotpilóta üzemmódba kapcsolunk, gyakrabban előfordul, hogy kapkodunk. Egy sűrű napon idegennek tűnhet, de érdemes lelassítani, és elgondolkodni a teendőinken. Ha kreatívnak, tudatosnak vagy érzelmesnek kell lennünk, jót tesz, ha több időt szánunk a feladatra.
Tudd, mely feladataidon söpörhetsz végig
Ha egy feladat csak pár percet vesz igénybe, jobb hamar túlesni rajta, hogy ne nyomasszon minket.
Legyen naptárad és teendőlistád
Talán nem tűnik világmegváltó ötletnek, de hangosan kimondani, ami érzésünk szerint összezavar vagy visszatart minket, csodás dolog. Találkozók, feladatok, egyéb elfoglaltságok – ha feljegyezzük a telefonunkba vagy egy füzetbe, a teendők áttekintésével hatékonyabb munkaszervezésre ösztönözhetjük magunkat. Mentális kapacitásunkat az is növelheti, hogy nem kell mindent fejben tartanunk, könnyebben tudjuk a figyelmünket összpontosítani.
Gondolj vissza a legproduktívabb napodra! Valószínűleg nem kapkodtál eszeveszetten össze-vissza. Próbálj lassítani és odafigyeléssel dolgozni. Talán több időbe telik, de amit nyerhetsz: produktivitás, nyugalom és boldogság!
A cikket írta Chris Bailey, fordította Pinke Diána Dorottya. Az eredeti cikket a Scientific American oldalán találhatjátok.
—