Vörs, az 500 fős kis település számos szempontból ismert, többek között Európa legnagyobb beltéri Betlehemét építik meg 1948 óta, amiről még a CNN és a Reuters is beszél, Magyarország első vidéki tűzoltó múzeum a faluban nyitott meg 1983-ban, de a 2000-es években azzal vált szintén híressé, hogy az ország első gólyája érkezett a faluba, rendszerint a templom melletti Tüskevár ABC melletti fészekbe. De 19. század végén Vörs volt a bödönhajó készítés egyik központja, ahol ellátták halászhajókkal a Balatont. Magyarországon az utolsó bödönhajót 1897-ben gyártották Vörsön.
De most valami más történet következik. Ugyanis az 1920-as években a Béke utca sarka világhírű volt. A falubeliek nem értették a sürgést-forgást, miközben a világ minden tájáról érkeztek madártannal foglalkozó szakemberek, úgynevezett ornitológusok, mert szerették volna megismerni Gulyás Józsefet, a berki embert, hogy közös szakmai túrát tegyenek a Kis-Balatonnál.
Tartalomjegyzék
Ki volt Gulyás József, és miért volt ilyen híres?
Gulyás József Magyarország első nemzeti parki alkalmazottja volt. A vörsi halászt 1922-ben nevezték ki elsőként a kis-balatoni kócsagtelep megőrzésére. Gulyás József kócsagőr a mai természetvédelmi őrök elődjének tekinthető. Az ő munkásságának köszönhető, hogy a Kis-Balaton kócsagállománya megmenekült!
A nagy kócsag története
De mielőtt még rákanyarodunk Gulyás József történetére, nézzük meg, hogy miért is volt szükség egy kócsagőrre a Kis-Balatonon.
A nagy kócsag, a magyar természetvédelem emblémája
Biztos láttatok már ilyen táblát, amely a természetvédelmi területet jelzi. Azon látható egy kócsag, ami a Nemzeti Park jele lett. Ez Gulyás József, az első kócsagőr történetéből ered. A magyar természetvédelem emblémáját az Országos Természetvédelmi Hivatal felkérésére Pölös Endre grafikusművész végezte el.
A magyarországi természetvédelem nemzetközi elfogadottsága után felvetette, hogy hasznos lenne állandó jelképet, emblémát használni a magyar természetvédelemre. Magától értetődő egyetértés született az illetékes szakemberek között, hogy a nagy kócsag lesz. A nagy kócsag a magyarság ikonikus madara, ornitológiai szemponttól Magyarországi fészkelése ritkaságnak számított.
Mi az a nagy kócsag?
A nagy kócsag a madarak osztályának gödényalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába és a gémformák alcsaládjába tartozó gázlómadara. A hófehér gémfélék legnagyobb képviselője, a régies neve: nemes kócsag.
Európán belül Magyarország a faj egyik legjelentősebb előfordulási helye. A nagy kócsagok magyarországi állománya most már 1800-3000 költő párra tehető, és elsősorban a Kis-Balaton és a Tisza-tó vidékén a nádasokban és az ártéri erdőkben fészkel. Az, hogy a mai napra már ekkora az állománya, nagyban köszönhető Gulyás József munkásságának.
Testhossza 85-102 centiméter, szárnyfesztávolsága 140-170 centiméter. A tollazata fehér, a költési időn kívül csőre sárga (nászúton rózsaszínes-pirosas), lába barna, arcbőre zöldes.
Rövidtávon vonuló madár, hazánkban februártól novemberig figyelhető meg. Évente csak egyszer költ, egy alkalommal 3-4 kékeszöld tojást rak, amelyeken a két szülő felváltva 24-26 napig ül. A fiókák már fehér pehelytollakkal jönnek világra. Fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint.
Te tudtad, hogy a magyar természetvédelem címermadarával nap mint nap találkozol, ugyanis ott van az 5 forintoson?
Miért kellett megmenteni a kócsagokat?
Az első kócsagőr, a magyar „ranger”, Gulyás József 1872. március 1-jén született. Már a születése is különleges volt, mert aznap jött létre Amerikában a világ első nemzeti parkja, a Yellowstone. Ekkoriban hazánkban még pár százra becsülték a kócsagok számát.
A Budapesti Állatkert, fél-Európa kócsagellátója
„Nem tudom biztosan, 1886- vagy 1887-ben boldogult Serák Károly barátommal, az Állatkert akkori igazgatójával lementünk Vörsre kócsagvadászatra, kócsaggyűjtésre” – emlékezett vissza Madarász Gyula, a neves ornitológus, természettudós.
Társával a Budapesti Állatkert igazgatójával napikig bújták a nádast, hogy begyűjtsék a nagy kócsagokat, ugyanis mi láttuk el fél Európa állatkertjeit kócsagokkal, emiatt tovább fogyatkozott az állomány.
Dísztollkereskedelem
Létrejött a Királyi Madárvédelmi Egyesület, többek között a dísztollkereskedelem megállítása miatt. Az 1891-es második nemzetközi ornitológus konferenciának Budapest adott otthont, ahol Festetich Tasziló herceg a Kis-Balatonnál látta vendégül a résztvevőket. 1904-ben megjelent Brehm korszakos művében elsők között a nemes kócsag volt bemutatva:
„amely ugyan manapság már megritkult hazánkban, de valaha nagyon tisztelt, megkülönböztetett madár volt az igazi magyar fölfogásban. Dísztollainak egy-egy bokrétájáért hajdanta 100, sőt a nagyon szép, hosszú tollakért 1000 forintot fizettek” – írta a Pesti Hírlap, a korszak patinás napilapja.
Bár sok pénznek számított ez akkoriban, mégis az úri előkelőség jelképe minden pénzt megért a felsőbb osztályok számára. A magyar viselettörténetben főnemesi rangnak számított a kócsagtoll. Ekkora a nagy kócsagot már „királyi madár”-nak is hívták. Olyan trendi lett akkoriban, hogy nem sokkal később az angol előkelő hölgyek is elkezdték viselni.
Vadászat
Már az irodalomban egyre gyakoribban jelent meg e nemes madár, mint trófea. Móricz Zsigmond Úri muri című regényében gróf Agenor külügyminiszter is nagy főúri vadászaton volt Vörsön. Makói Makay Béla az Uránia tudományos egyesületi folyóiratának hasábjaink „Kócsagvadászat a Kis-Balatonon” címmel írt arról, hogy milyen jól választott lövőhelyet a nádasban.
Próbálkozások a kócsag védelméért
Ebben az időben már Európában elkezdtek létrejönni Nemzeti Parkok, addig hazánkban ezek a törekvések még nagyon kezdetlegesek voltak. Darányi Ignác tárcavezetési működése idején pártfogolta a természetvédelmi törekvéseket:
„Uj hasznos madarak. A földmivelésügyi miniszter a bagoly, kócsag és gém madárféléket gazdasági hasznukért a hasznos madarak közé iktatta. Ezentúl tehát ezekre tilos vadászni” – jelent meg a Somogyvármegye című újság 1914. június 26-i napján.
Két nappal később Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst, amivel kirobbant a világháború. Így a kócsag megvédésére tett kezdeti törekvések hamar szertefoszlottak.
1917 tavaszára már csak 15-20 kócsagról tudtak, mert a pénzre vágyó emberek az idősebb madarakat lelőtték, a fiókákat eladták.
Ornitológusok védelme
Az ornitológus egy görög eredetű szakszó, madártannal foglalkozó tudóst jelent. A hétköznapi értelemben a madarak elterjedésével, fészkelési viszonyaival és a madárvonulás vizsgálatával foglalkozó szakemberek.
Schenk Jakab, a neves ornitológus 1917-ben megírta a keserű hangú számvetését a hazai kócsagállományról, kiemelve azt a tényt, hogy állománya erősen megfogyatkozott, már-már ijesztő mértékben. Közben a divat miatti kócsagkereslet sajnos nem változott. A nagy kócsag kipusztulását jövendölte meg az országban. Beszámolt arról, hogy hiába veszik védőőrizetbe a madarakat, a dísztollvadászok lefizetik az őröket, sőt az is előfordult, Amerikai példával élve, hogy az őröket is meggyilkolták a pénzsóvár dísztollvadászok.
Javaslatot tett arra, hogy a 100 koronás büntetés legyen megemelte 1000 koronára, és legyen szabadságvesztés is kiszabva a kócsagvadász illetőkre.
Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok utat találtak a tudományos szemléken keresztül a kiváltságos, szűk réteghez, amit aztán a sajtó tett országos hírűvé, eljuttatva a nagyközönség számára. Sajnos akkora visszhang nem volt, mint várták. Ekkor Lóczy Lajos geológus már csak 10 példányt látott a Kis-Balatonnál. Úgy tűnt, kihal Magyarország királyi madara, az elit jelképe, a hazai kócsagállomány.
Váratlan segítség
Schenk Jakab 1918-as értekezése német nyelven is megjelent, ami eljutott a holland ornitológusokhoz és madárvédőkhöz, akik nem tétlenkedtek, gyűjtést indítottak a Kis-Balaton kócsagállományának megmentéséért.
Hollandia, a hazai kócsagvédelem támogatója
A Németalföldi Madárvédő Egyesület – felfigyelve Schenk Jakab németül megjelent írására – kapcsolatban lépett a Magyar Királyi Ornithologiai Központtal, és két forrásból is érkezett támogatás. Az amszterdami madárvédő egyesület több mint 50 ezer koronát küldött magyar pályatársainak.
Nemzetközi terepen
Thomas Gilbert Pearson, a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (International Committee for Bird Protection) és az amerikai Audobon Társaságok Nemzeti Szövetségének alapító elnöke korának nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Felfigyelt a nemzetközi szakma arra, amikor ő ellátogatott Magyarországra, és megtekintette a Kis-Balatont is. A kócsag körül kialakult lesújtó helyzet nemzetközileg is ismertebbé vált.
A magyar kócsag védelmében
Egy – a királyi madár helyzete szempontjából meghatározó – hazai személyügyi változás is történt, Warga Kálmán lett a Magyar Királyi Ornitológiai Intézet munkatársa, és intézett egy felhívást a magyar társadalomhoz „A magyar kócsag védelmében” címmel. Többek között kitér arra, hogy 1917-ben mindössze 4 helyen fészkelt a hazánkban a nagy kócsag: a Kis-Balatonnál, a Fertő-tó mellett, Obedszka barában és a lukácsfalvi Fehértónál. Ebből a 4 kócsagteleptől a trianoni békeszerződés hármat el vett tőlünk, és csak a Kis-Balaton maradt meg, ahol circa 10 pár kócsag fészkelt.
Neki köszönhető, hogy a holland-magyar együttműködés létrejötte is. Külön kérte a magyar társadalmat, hogy kövessék Hollandia példáját és adakozzanak. Külön kérte az arisztokráciát, és intézett pár szót a magyar hölgyekhez:
„a magyar hölgyek eddig is rendkívül nagyra becsülték a kócsagot, igaz ugyan, hogy főleg a – kalapjukon… És hogy került a kócsagtoll a hölgyek kalapjára? Úgy, hogy a dísztollkereskedők megfizetett, felbérelt dísztoll-puskásai a fészkelés idejében, kíméletlenül halomralőtték az összes kócsagokat… Ezek a bérelt puskások lelövik a himmaradakat, de lelövik az anyamadarakat is. A fészkekben pedig árván marad kócsagfiókák várják éhesen a soha vissza nem térő madárszülőket, eleségért tátogó csőrrel egyre elhalóbban krákogva, sipogva, és – végül is éhesvesznek…”
Kitért arra, hogy ne aggódjon az arisztokrácia, mert megtalálták a dísztoll, azaz a „rájer” megszerzésének módját, tenyésztés által, a kócsag lelövése nélkül is hozzá juthat az elit azon része, aki kócsagtollal ékesítve szeretné magát mutogatni.
Horthy Miklós is beszáll
Warga Kálmán felhívásának meglett az eredménye, 13 nappal később érkezett is a válaszlevél. Horthy Miklós kormányzó 1000 koronát adományozva nyitotta meg a támogatók listáját, amelyhez aztán több közéleti személyiség és tudós is csatlakozott.
Gulyás József színre lép
A holland összefogásnak, amely meghaladta a 70 ezer koronás gyűjtést és a magyar adománygyűjtésnek, amely elérte a 10 ezer koronát, meglett az eredménye, ugyanis az adományból szolgálatba lehetett állítani a „Kis-Balaton őrt”, az első terepi alkalmazottat, Gulyás Józsefet „egy teljesen megbízható és mindenképp megfelelő” kócsagőrt.
Warga Kálmán azzal bízta meg a szolgálatba lépésekor Gulyás József kócsagőrt, hogy a székhelyéről Vörsről, illetve a Kis-Balatonról ne tavaszi és őszi vonulási jelentéseket, hanem havonta faunamozgalmi és ökológiai jelentéseket küldjön be a Madártani Intézetnek, feltüntetve a kócsag mennyiségét, érkezési és távozási időpontokat, a fészeképítés megkezdését, az első tojás lerakását, a kotlás megkezdését, a fiókák kikelését, valamint a fészek és a költőtelep elhagyásának idejét.
Emellett Gulyás Józsefnek feladata volt a fészkelőtelepek előzetes felkutatása, és a költő-párok létszámának hozzávetőleges megállapítása.
Szabályozási támogatások segítik Gulyás József munkáját
Miután bevezették a kócsag országos kilövési tilalmát, az ügy mellé egyre többen csatlakoztak, kialakult egy vadász-erdész-csendőr kócsagvédelmi együttműködés is. Egyre több vétkes került főszolgabíró elé. A kócsaglövőket megbüntették, a feljelentő csendőrök a kócsagalapból jutalmat kaptak.
Változik a közvélemény
A Kaposvár mellett található Bárdibükkben egy vadász lelőtt egy kócsagot, a madár ki lett tömetve, majd egy fegyverkereskedés kiállította a „trófeát”. A vadásztársadalmat képviselő Magyar Vadászok Országos Szövetsége és a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos közleményt adott ki.
Részlet a közleményből:
„Mikor elolvastuk, hamarjában az az érzésünk támadt, hogy Somogy, Bárdibükk, valahol mélyen lent a balkánon fekszik, ahol nem tilalmazza sem miniszteri rendelet, sem törvény a kócsagok vadászatát, mint Magyarországon.”
Apadnak a források
Bár a sajtó napirenden tartotta e nemes madár kipusztulását fenyegető történetet, így elterjedt az országban, sajnos eközben az adományokból csak 1925 végégig, 4 éven át tudták fedezni Gulyás József, kócsagőr fizetését, valamint a tojásszedést megakadályozó csendőrök jutalmait. Ekkor érkezett másodszor Magyarországra a neves ornitológus, Thomas Gilbert Pearson. A holland és a magyar adományok mellett, az amerikai Audobon Szövetség is küldött támogatást, amit a szervezet vezetője, Pearson személyesen adott át a budapesti kócsagvédőknek. Így a pénz még kitartott egy kis ideig, aztán az adományok megfogyatkoztak, majd kiapadtak.
A Földmívelési Minisztérium színre lép
Ekkora már világos volt mindenki számára Gulyás József hasznossága és munkásságának eredménye. Ezért a Földmívelési Minisztérium „állatvédelem támogatása” címen költségvetésből biztosította a Kis-Balaton őrzési költségeit, vagyis Gulyás József állami alkalmazásba került. Ezzel bebiztosítva a nagy kócsag fennmaradásának és megőrzésének programját.
Gulyás József munkássága
Warga Miklós 1930-ban így jellemezte Gulyás József 8 éves munkásságát: „A Madártani Intézet azután a beérkező külföldi és hazai adományokból Gulyás József vörsi lakos, volt balatoni halászmester személyében egy minden tekintetben megbízható és hozzáértő kócsagőrt alkalmazott a telepen, ki félő gonddal őrködik a délceg és királyi szárnyasok felett.”
Nemzetközi látogatóink örömmel látogatták meg Gulyás Józsefet
Egy példát emelnék ki erre. 1936 nyarán Kenneth Morris, a British Museum munkatársa látogatott el Vörsre, és a Kis-Balatonra.
„Remekül mulattunk együtt, ő egy szót se tudott más nyelven, mint magyarul, én pedig akkor még egy szót se tudtam magyarul. Így éltünk együtt egy pár hétig… Nem tudom, hogy Gulyás bácsi nélkül hogy’ boldogultam volna én is. Van egy hetedik érzéke és ezzel a 2 méter magas, hektárokon elterülő nádasban is úgy tájékozódik éjjel, mint én a Piccadylin. A legelrejtettebb helyeken is megtalálta öreg magyar barátom a fészkeket. Akkor aztán óvatosan, náddal befedve magunkat, vártunk. Még a gép lencséjét is el kellett rejteni, mert madarainknak nincsen filmsztárambíciójuk s ha meglátják, menekülnek, mint a tűztől”
Az elkészült képek az angol gentleman nemzetközi előadókörútján lettek bemutatva.
A vörsi Futó Józsefet Gulyás József munkássága mentette meg
“Az összeomlás után Ausztriába kerültem, ott angol fogságba. Összetalálkoztam egy angol őrnaggyal, aki meglehetőségen beszélt magyarul. Kérdezte, hogy hova valósi vagyok. Mikor mondok, hogy vörsi, nagyon megörült. Elmondta, hogy a háború előtt madártannal foglalkozott, többször is járt a Kis-Balatonon. Ilyenkor a Gulyáséknál lakott, onnan ment ki a Diás-szigetre. Egy fényképet is mutatott, amin mind a ketten rajta voltunk. Emlékeztem erre az esetre, az öcsémet kérte meg, hogy kattintsa el a gépet. Azt mondta ez az őrnagy, hogy szedjem össze az összes magyart és vigyem oda hozzá. Ő tartott aztán bennünket végig. Jól éltünk, ugyanazt kaptuk, mint az angolok. Még narancsot meg fügét is. Negyvenöt augusztusában kerültem haza. Így mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam a dolgot” – emlékezik vissza Futó József.
Ebből a történetből is látszik, hogy a természetvédelmi őr munkássága nemzetközi hírnévvel vetekedett.
25 év a kócsag szolgálatában
Munkásságát 1947-ig látta el, amikor nyugállományba helyezték 25 év hű szolgálat után. A Kis-Balaton területét 1951-ben nyilvánították védetté. Három évvel később, 1954. április 2-án Gulyás József 84 esztendős korában végelgyengülésben elhunyt, és a vörsi temetőben tért örök pihenőre.
Rámszari Egyezmény
Az Rámszari Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire vonatkozó, az egyik legrégebbi nemzetközi egyezmény. Egy iráni kisvárosban, Rámszarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón fogalmazták meg és fogadták el, és 1975-ben lépett érvénybe.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az Egyezményhez, a Kis-Balatont 1979. április 11-én vették fel.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park
1997-ben alakult meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, amely 6 tájvédelmi körzetet foglal magában: a Kis-Balatont, a Keszthelyi-hegységet, a Tapolcai-medencét, a Káli-medencét, a Pécselyi-medencét és a Tihanyi-félszigetet. Ezzel révbe ért Gulyás József munkája és a kócsag megmentéséért tett sok évtizedes törekvések. A sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton összefüggő területére kiterjedő ökológiai rendszer.
100 éves a magyar természetvédelem
Július 31-én van a természetvédelmi őrök világnapja (World Ranger Day), amit világszerte ünnepelnek. Ez a 2021. évben azért is volt különleges, mert ezzel lett 100 éves a Magyar Természetvédelem, amit 1922 nyarától, Gulyás József munkába állásától számítanak. Az évforduló alkalmából különleges esemény történt Vörsön.
Vass Krisztián, Gulyás József ükunokája
Gulyás József nyugvóhelyét egyedi tájértékké nyilvánította az Agrárminisztérium Vass Krisztián, Gulyás József ükunokája kezdeményezésére, és 2021-ben, a 100 éves évforduló emlékére Somogyban, Vörsön méltó síremléket kapott Rácz András környezetügyért felelős államtitkár és Puskás Zoltán, a nemzeti park igazgatójának közreműködésével. A természetvédelmi őr emlékére készült alkotást Diénes Attila Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
Ebben az évben, 2021-ben jelent meg Vass Krisztián író Kis-Balatoni Krónika című könyve, amely részletesen bemutatja a természetőrzésünk bölcsőjének történetét.
E cikk forrását Gulyás József ükunokája, Vass Krisztián – Kis-Balatoni Krónika könyve szolgáltatja. Ha szeretnétek ennél részletesebben megismerni a Kis-Balaton, a kócsagok és a természetvédelem történetét, akkor ajánlom figyelmetekbe a Püski Kiadó által kiadott művet.
