Szeptemberben a hőmérséklet és a nap ereje gyilkos. Mégis a napozás és D-vitamin gyűjtés váratott magára, mert szinte végig teljesen borongós időjárásunk volt. A szokásos menetrend zajlott, reggel fél 9-től este 6-ig az osztályteremben kuksoltam.
Ezzel szemben Márti szeretett volna napozni a medence partja mellett: „Nem baj, gyere máskor is” – súgták neki oda a felhők. Most nem jött össze. Bár talán nem is baj. Külső szemmel skandináv származásúnak kinéző kékeszöld szemű, szőke hajú teremtés inkább leégni, mint barnulni képes.
Nah, de térjünk rá a tárgyra! Vagyis a tárgyakra.
A F2F alkalom
Három tantárgyunk volt ebben a negyedévben:
- Technology and Operations/Technológia és Üzemeltetés
- Strategy/Stratégia
- Measuring and Managing Performance/ Teljesítmény mérése és kezelése
Technológia és Üzemeltetés
Ezt az órát Jay tartotta. Zseniális fószer, az egyszer biztos. Mindjárt azzal kezdte a felvezetést, hogy elmondta, miért ne higgyük neki! Először is, mert harmadik generációs indiai családból származik. Az első generáció felépíti a nagy családi birodalmat, a második fenntartja, a harmadik elherdálja. Mivel ő már a harmadik generációt testestette meg, egyszerűen kerülte el ezt a lehetőséget: nem csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Ebből következett a második intelme: 0. perc saját vállalkozói tapasztalata van. És mint kiemelte, ne fogadj el olyantól vállalkozói tanácsot, akinek nincs vállalkozói tapasztalata. Még szerencse, hogy nem vállalkozni tanít minket – tette hozzá. A harmadik intelme: bármit, amit itt elhangzik, mindössze elmélet. Ha alkalmazzuk a gyakorlatban, és akkor úgyis kiderül, hogy mi működik és mi nem.
Jay tanácsadó. A munkaköre különleges. Elsősorban két alkalommal hívják: Ha a tanácsadócégeknek van szüksége tanácsadásra, mint pl. a KPMG. Vagy amikor a cég már alkalmazott tanácsadókat: pl. McKinsey, BCG; de úgy érzi, hogy valami másra vagy szüksége. Vállalatvezetőknek, tanácsadói testületeknek és tulajdonosoknak tart elméleti képzést, iránymutatást. Azon cégek listája, akik az ügyfelei voltak, nem fért ki egy oldalra. Komoly, ismert nevekről, Fortune 500 cégekről van szó.
A stílusa profán, de magával ragadó. Néha vulgaritást nem mellőzve emelte ki mondandóját az órán, de annak is megvolt a helye és intelme. Másfél-két órás etapokra volt bontva vele az óra, és minden alkalommal egy-egy esettanulmányt vettünk elő az innováció és a cégek exponenciális növekedése területén.
Stratégia
Miguel francia származású, és ezt a stílusa gyönyörűen tükrözte. Vagy szimplán ő ilyen? Ki tudja… A tanítások alkalmával úgy el szokta kapni a hév, hogy alig tudta visszafogni magát. Az érzelmek kibontakozása olyan drámai feszültséget okozott, akárcsak 1-1 színházi fellépésnél. Ezek a kitörések beleégették az agyadba a mondanivalóját az esettanulmányok dzsungelében a Coca-cola/Pepsi háborújától a LAN Airlinesig.
Teljesítmény mérése és kezelése
Paul nevezetű úriember tanította. Fura tanár volt. Nem igazán tudtam hova tenni. Amikor vele voltunk az órán, olyan érzésem volt, mintha nem akar időt tölteni velünk. De amikor elmentünk sörözni, két órát beszélt a karrierjéről, a külföldi utazásairól és munkáiról. Vállalati tanácsadó volt az akadémiai pálya mellett, de látszott rajta, hogy nagyon megviselte a COVID okozta bezártság. Előtte hetente töltött időt Ázsiában, Európában és más különleges országokban. És most? Semmi. Online meetingek és konferenciák. Siralmas – jegyezte meg. Látszott a bánat az arcán.
Az osztályzásán kicsit kiakadtam. Egy órai munkára B+-t kaptam /Ami kb. 4-est jelent./ Nem teljesen értettem, hogy miért, mert több mint jónak éreztem a munkámat, ráadásul kifejezetten aktív is voltam. Írtam neki egy levelet, hogy tudna-e segíteni, miért B+ lett az osztályzatom? Nah ez az, amit Magyarországon egyébként soha nem csináltam, mert kifejezetten furának tartottam. Ráírni egy egyetemi tanárra? Hogy miért lett kaptál 4-est? De itt a Babsonon a visszajelzés iránti igény összehasonlíthatatlan volt a magyarországi képzési rendszerhez viszonyítva. Paul annyit reagált, hogy gratulál a B+-nak, mert ez számára annyit jelent, hogy „megfeleltem az elvárásainak”. Miért nem lett jobb? Azért mert csak megfelelt az elvárásainak. Ahhoz, hogy valaki A minősítést kapjon nála, olyat kell mutatnia, ami „meghaladja az elvárásait”, valami újat mutat, újat mond. Nem csoda, nem igazán kaptak sokan nála ilyen minősítést.
Ez a tantárgy kemény számolós volt. Költségelemzést, költségallokációt és ehhez tartozó számolásokat tanultunk. Összehasonlítottuk a hagyományos költségelszámolást és az activity-based costing elszámolását. (Talán azonnali/esemény alapú költségelszámolás a legjobb fordítás)
Az első óra klasszikus tanári kamuzással kezdődött. Mondta, hogy minden héten fogunk vizsgázni, de ne aggódjunk, ezek elméleti kérdések lesznek. Esetleg pár gyakorlati példa. Végül hetente a vizsgákra két-két óra állt rendelkezésre, és 90% gyakorlati, számolós kérdésekből állt.
Az egyik alkalommal az osztálytársam, José megkérdezte Paultól, hogy sajnos az egyik vizsgája rosszul sikerült, mindössze 70% lett, javíthatna-e valahogy? Ettől Paul meglepően ingerültebb lett. Annyit válaszolt, hogy Jose, ha neked fontos a jegyed az MBA képzés során, akkor nem az a diák vagy, akire én számítok. Ide üzleti céllal jönnek az emberek. Mit számít a jegy? Ha neked számít, akkor rossz helyen vagy.
Hirtelen értelmet nyert a nekem írt levele is, hogy ki kaphat A minősítést, és hogy mit izgulok itt a B+ évközi osztályzatommal. Én meg… pusmogtam csak magamban, hogy értem én, hogy neki nem számít… de az átlagomra kapok több ezer dollárnyi ösztöndíjat, támogatást. És azt a teljes MBA képzés (nappali, esti, egyéves, kétéves stb.) összes diákjából mindössze pár ember kapja meg. Nagyon nem mindegy, hogy mennyi az átlagom, Paul bácsi. De ebbe a vitába nem kezdtem bele, mert ez őt úgysem érdekelte volna.
A végső beadandó
A végső beadandó egy három tárgyból álló integrált feladat volt. Választani kellett 5-fős csoportokat alkotva egy céget. Mi az Airbust választottuk. Különböző szempontok alapján kellett értékelni – a stratégiáját, technológiáját, innovációit, az iparág jövőjét, az iparág 4.0 megoldásait, a költségallokációját és egyéb szempontokat. Ebből egy prezentációt készíteni, és előadni a másik két, valamint a három tanárunk számára. Először vehettem hasznát a két TEDx előadásom során kapott prezentációs képzésemnek.
Ha esetleg még nem láttad a TEDx előadásaimat, itt meg tudod nézni a 2013-ban készült előadást a 26 banki felsővezetővel készített interjúim alapján, amely a pénzügyi válságról és annak tanulságairól szólt. Valamint a 2017-ben előadott TEDx előadásom, amelyben összehasonlítottam a sikeres emberek és a középiskolás és egyetemista fiatalok gondolkodásmódját.
Így megvillanthattam kicsit a nyilvános beszéd területén szerzett tapasztalataimat. Láttam is az osztálytársaimon a meglepődést. Fene se gondolta volna, hogy ez a magyar gyerek milyen ügyesen tud sok ember előtt beszélni.
Vasárnap/hétfő
A következő két napot városnézéssel töltöttük. A nap is kisütött, a szerencse is ránk ragyogott. Elmentünk Wynwoodba, erről még az első Miami cikkemben írtam részletesebb bemutatást. Wynwood híres a graffitikról. Világhírű tervezük jöttek és készítettek fenomenális rajzokat.
Guitar Hotel
Este ellátogattunk a híres Guitar Hotelbe, ami a Hard Rock Hotel & Casino franchise részéhez tartozik. Hogy miről kapta a nevét? Nem volt nehéz megfejteni: a gitár alakjáról. Már messziről észreveszed ezt a különlegesre tervezett remekművet. Kilométerekről látszik, ahogy 5 percenként egy-egy fénycsóvát lövell ki a briliáns építmény. A belső dekor finom, kidolgozott és igényes munka. Miközben éppen képet készítettem a feleségemről a zöld háttér előtt, odasétált egy ötvenes éveiben járó, gazdagnak látszó hölgy és megkérdezte tőlem, hogy a párom-e? Büszkén feleltem igennel. Azért jött ide hozzám, mert el szerette volna mondani, hogy tartsam meg őt mindenképpen, mert nagyon bájos nőszemély. Egy fülig érő mosollyal nyugtáztam szavait és bólintottam, hogy szándékom nemes.
Másnap … vettük az irányt. Miami külvárosában található parkban ha szerencsés vagy, akkor leguánokat láthatsz. Nekünk szerencsénk volt, mert láthattunk. Nem is egyet, többet is. Ha már itt tartunk: szerencse. Fiatal koromban a szerencse mindig is egy megfoghatatlan, sors irányította dolognak számított, ahol 50-50% eséllyel alakul kedvezően vagy kedvezőtlenül a sors kifürkészhetetlen ösvénye. Nemrégen eldöntöttem, hogy ezen változtatok. Ha úgy tetszik, kezembe veszem a szerencsém. Eldöntöttem, hogy szerencsés ember vagyok és leszek. Amikor éppen ezeket a sorokat írom a repülőn Miamiből Magyarországra utazva, idegurult az ételekkel és italokkal az utaskísérő. Megkérdezte tőlem, hogy csirkéset vagy tésztás ebédet kérek. Sajnos laktózintoleranciám van, amit sajnos nem tudtam előre jelezni, mert a KLM becsekkoláshoz alkalmas applikációján a covidhoz köthető országonkénti utazási feltételek miatt nem elérhető ez a szolgáltatás. (Se weben nem lehet.) Így annyit válaszoltam, hogy azt a verziót szeretném, amelyikben kevesebb tej van. Nagyon éhes voltam, így eldöntöttem, hogy megeszem. Annak ellenére, hogy vállalnom kell ilyenkor az esetleges (nagy valószínűséggel bekövetkező) kellemetlen feltételeket. De hiába, szükség esetén az ember nem válogat. Az utaskísérő mondta, hogy szívesen megnézi nekem, bár ritka, de előfordulhat, hogy 1-2 adaggal többet hoznak a gépre. Pár perccel később visszatért: „Uram, szerencséje van. Egy darab még maradt. Jó étvágyat!” Szerencsés ember vagyok.
Miami Beach
Kihagyhatatlan része a városnak. Forró homokos part masszírozta a lábunkat, az óceán bizsergető, sós illata az arcunkat mardosta, miközben lépteinket szaporáztuk. Vétségem, hogy rövid idő alatt sokat akartam megmutatni. Elsétálni közel a végéig. Mindent látni, mindent akarni.
Street Workout
Edzettem is egyet. A bodybuilderek látványa a parton mindennapos. Bár nem tartozom közéjük, de korábbi éveim edzettségi állapotának köszönhetően cingár testem meglepő mutatványokra képes. Ezzel villogtam Mártinak.
Az időszak zenéje
Financiális helyzet és az ösztöndíjak
Az alábbi ösztöndíjak/lehetőségeket itt látod felsorolva, amiket megpályáztam. Már a korábbi évem cikkeiben sem győztem hangsúlyozni, hogy mindent megtettem azért, hogy a kellő financiális helyzetet megteremtsem. És ez a félév volt az eddigi legnehezebb. Így hát nem volt időm tétlenkedni. A következő részben bemutatom az ösztöndíjakat, amiket megpályáztam. Hol sikerrel, hol kudarccal.
- PADME: Pallas Athéné Alapítvány pályázata
Az alábbi dolgok voltak szükségesek a PADME
- Az Alapítvány Alapító Okiratában megfogalmazott célokkal összefüggő támogatáshoz készített egyedi program megírása
- A programban való részvétel szakmai indokoltsága
- Szakmai önéletrajz
- Ajánlás két tudományos/szakmailag elismert szakembertől eredeti aláírással, valamint egyetemi pecséttel és/vagy fejléccel ellátva
- Legmagasabb iskolai végzettséget igazoló dokumentum
- Programban részvételt igazoló papír
A pályázatomnak volt egy pár hónapos elbírálási ideje, de sikeresen nyertem 700.000 Ft támogatást!
Készült is rólam egy interjú, ami az alábbi az Alapítvány oldalán érhető el, ha kíváncsiak vagytok.
Az ösztöndíj teljes neve Dr. Elemér és Éva Kiss Ösztöndíj. Még 1956-ban hagyták el Magyarországot a magyar forradalom után, és telepedtek le Marylandbe Amerikába. Teljesen elkötelezettek voltak egész életük során az oktatás iránt mind Magyarországon, mind Amerikában.
Az alábbi dolgokat kellett teljesíteni az ösztöndíj jelentkezésére
- Egy amerikai egyetemen tanulás diákként (full-time)
- Más ösztöndíj elnyerése, amiből biztosítva van a financiális helyzet (mert ez kiegészítő ösztöndíj) – Ehhez ki kell tölteni egy Statement of Financial Record dokumentumot
- Kiemelkedő tanulmányi eredményről dokumentum a sulitól
- Két ajánlólevél
Sikerült ezt az ösztöndíjat is megnyernem, ezzel 500 dollár támogatást kaphattam!
3. The Kellner Family Foundation
Ez egy Csehországi székhelyű ösztöndíj program. Sajnos nem nyertem támogatást, visszajeleztek, hogy csak alapszakos diákokat, és ott is cseh nemzetiségű fiatalokat támogatnak. De legalább megpróbáltam.
4. Rotary International – Local
Írtam a nemzetközi Rotary Clubnak, és visszajeleztek, hogy ők direktben nem támogatnak, vegyem fel a kapcsolatot a helyi (Magyarországi) Rotary Clubokkal. Találtam négy szervezetet az országban. Írtam is nekik. A négyből kettő nem válaszolt, a harmadik szervezet jelezte, hogy nem támogatnak egyéneket, csak más szervezeteket. A negyed jelezte, hogy ők hátrányos helyzetű, fogyatékos fiatalokat támogatnak, ez van számunkra fókuszban.
5. Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány
“Kedves Dezső!
6. Simonyi Foundation
Többször is írtam nekik levelet, sajnos nem kaptam választ.
7. Washingtoni Nagykövetség honlapja
Itt elég sok ösztöndíj fel van sorolva, amely Amerikában tanuló fiatalok számára érdekes lehet. Sajnos a linkek egy része már nem él. Írtam is nekik ezzel kapcsolatban, annyi választ kaptam, hogy a honlap átfogó frissítés alatt áll.
8. Magyar Állam
Itt továbbra is kitartótan próbálkoztam, de eredménytelenül. Sem az ITM, sem a Külügyminisztérium, sem az Emmi nem adott pozitív választ. Vagy egymáshoz irányítottak, főleg a külügyhöz, vagy adtak egy olyan választ, amelyben olyan lehetőségeket ajánlanak, ami nem vonatkozik rám. Pl. a 24 éves kor alatti ösztöndíjat küldték el, ami már egy pár éve nem aktuális nekem. A legszebb az volt, hogy írtam egy külön kérvényt, hogy a Magyar Tehetségprogramba bekerüljek úgy, hogy az összes kiírásukban volt legalább 1, ami kizárt engem a pályázatból. És írtam, hogy itt vagyunk, tehetségesnek gondolom magamat, fontolják meg a támogatásomat. – Visszaírtam, hogy sajnos lejárt a támogatási határidő, így nem foglalkoznak a kérvényemmel.
+1. MNB
Erről a következő cikkemben fogok írni, mert ez egy nagyon pozitív csalódás volt.
—
Volt egy kísérlet, 2 csoport, egyikben akik szerencsésnek gondolták magukat, másikban akik nem. Egy újságban kellett megszámolni a címeket, és aki jól számolt, kapott 30 ezer forintot. Egyik címnél az volt oda írva, hogy ha most abbahagyod a számolást, kapsz 60 ezer forintot. A szerencsésnek mondottak fele észre vette ezt és több pénzzel távozott, a nem szerencsések közül senki sem vette észre. Tanulságos… mint a bejegyzésed is, köszi, hogy elolvashattam!