A nyaram egy Random történettel indult, és szinte bele is feledkeztem, hogy a legdurvább félévem következik. Egyaránt szakmai, de méginkább anyagi szempontból. Nagyot kockáztattam a kávézó nyitásával, és egyre nagyobb nyomás helyeződött rám, hogy mit is akarok kezdeni azzal, ha elvégzem az MBA képzést.

Az 5 hetes Amerikai út

Úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy akkor járunk a legjobban, ha a képzésem alatt összekötjük a kellemeset a hasznossal, és a júniusban szervezett templomi esküvőnk után Amerikába megyünk nászútra. Ezért a tanulási időszak alatt, amikor éppen nem kellett személyesen megjelennem, utaztunk. Közben éjszaka tanultam, vagy éppen órára jelentkeztem be. De erre még később visszatérek.

A következő túrát tettem meg:

  1. Miami (Itt kezdődtek az óráim)
  2. Boston (Itt látogattam el a másik campusra, és találkoztam a professzorokkal és diákokkal)
  3. New York (Itt fogadtak magyar barátaink)
  4. Washington (Itt lakhattunk egy csodálatos magyar hölgynél, aki hibátlanul beszélt magyarul, de sosem lakott Magyarországon, és ismeretlenül segített)
  5. Boston (Itt lakhattunk egy tudós házaspárnál, akik szintén ismeretlenül, önzetlenül segítettek)
  6. Miami (Itt folytatódtak továbbra is az óráim)

A következő cikksorozatban ezeket a történeteket, állomásokat fogom bemutatni, kezdve Miamivel és a kiutazás előtti történetekkel.

Nyár vége közeledik

Július táján kaptam egy levelet a sulitól, amelyben az Egyetem elnöke kijelentette, hogy bár a COVID helyzet továbbra is fokozott egészségügyi állapotot kíván, lazítanak a szabályozáson, és feloldanak korlátozásokat és vagy a korábbi engedélyeket visszavonják. Többek között az egyik ilyen engedély volt, hogy választani lehetett, hogy kiutazzak-e a személyes képzésekre. Vagyis nyártól fél évente minimum 3 alkalommal kötelező a kiutazás Amerikába. Ez önmagában minimum 3 millió forinttal növeli meg a 25 ezer dolláros (kb. 8 millió forint a jelenlegi árfolyamon) féléves tandíjamat. Szóval éreztem, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, és minden eddiginél jobb teljesítményt nyújtanom.

Augusztus 1.

Mindjárt az első napon meg is kaptam az értesítést, hogy egy hetem van befizetni a 25 ezer dollárt a tandíjra, amely természetesen – köszönhetően a Randomnak – nem állt a rendelkezésemre. Így kénytelen voltam részletfizetést kérvényezni. Mikor elkezdtem a folyamatot, egy érdekes probléma merült fel. Ez már nem volt újdonság, de most, hogy minden forintot meg kellett becsülni, számított. Csak kétféleképpen lehet kifizetni a tandíjat:

  1. kártyáról fizeted, ebben az esetben 2,75% levonási költsége van. Amely a jelenlegi tandíj mellett 220 ezer forint pluszt költséget jelent.
  2. beállítasz egy bankszámlát, amiről ő inkasszózza a pénzt. Ennek 0% a levonási költsége, de egy a bibi. Csak amerikai bankszámlát fogad el. Ezért nem tudtam a korábbi években ezzel a lehetőséggel élni.

Viszont most Richnovszky Ádám, akiről már a korábbi cikkemben meséltem, hogy támogatóként fellépett, a segítségemre volt. Felajánlotta, hogy használjuk az ő amerikai bankszámláját, így 0% levonási költsége van a tandíjnak. Ehhez első körben aktiválni kellett az amerikai bankszámláját, ami nem volt egy könnyű kihívás, tekintve hogy Magyarországról tudta intézni csak az ügyeit.

Miután aktiváltuk a számlát, nem kis izgalomra, aznap – a határidő napján – sikeresen be tudtam állítani ezt a fizetési lehetőséget, és egyben kérvényezni a részletfizetési lehetőséget is. Ezzel nyertem közel egy hetet, és megkaptam az új határidőimet. Minden hónap 15-én (augusztus 15., szeptember 15., október 15., november 15.) négy részletben kell fizetnem a 8 millió forintot részletben. Pár napnyi fellélegzés jutott ezzel számomra.

Felkészülve az első részletre, a következő körben kitaláltuk, hogy tudjuk minimalizálni a költséget, hogy a pénz az amerikai számlára eljusson. Így közbeiktattunk egy szlovák dollár alapú számlát, ahol fix 15 dolláros díja van az utalásnak, és ezzel is erősen tudtuk csökkenteni az utalási díjat.

Mindezt úgy, hogy kinyitott mellette a Random (július 29. volt a Nyitóesemény) és jöttek a folyamatos kihívások. Mert sok minden nyitás után derül ki…

Megkezdődik a suli

A suli augusztus 16-án kezdődött, és az első személyes alkalom augusztus 26-én volt. A Babsont nem igazán érdekelte, hogy nekünk augusztus 20-i ünnepségünk van, vagy éppen pihenni szeretnénk a hónap végén. Annyi olvasnivalóvaló volt, hogy megértem feldolgozni.

Három tantárgyunk volt ebben a negyedévben:

  1. Technology and Operations/Technológia és Üzemeltetés
  2. Strategy/Stratégia
  3. Measuring and Managing Performance/ Teljesítmény mérése és kezelése

A tantárgyak bemutatását a következő cikkekben fogom jobban kifejteni, most térjünk vissza a kiutazásomhoz.

Kiutazás izgalmai

Augusztusban 25-én már úton is voltam Miami felé. Előtte nap PCR tesztet kellett csinálnom, mert kötelező volt, anélkül nem engedtek fel a repülőre. Egy átszállással utaztam, a megálló Párizs volt. Reggel fél 6-kor indult a repülő, úgyhogy keltem fél 3-kor, és a testvérem kivitt a repülőtérre. Onnantól kezdve az úton végig tanultam, mert nagyon sok anyagot át kellett olvasni. Ezek elsősorban Babson, Harvard, MIT és Stanfordi esettanulmányok voltak.

Study Time

Mellettem egy hasonló korú, talán egy picit fiatalabb srác ült. Mással töltötte az idejét. Viszont ezt képes volt lemerülésig játszani. Mi is nagyon sok esettanulmányt kaptunk, így nem volt más választásom, mint a teljes út alatt tanulni. Az utazás 18,5 órát vett igénybe, így volt mit kihasználnom.

KLM-mel utaztam. A felszállás során volt már rajtam saját maszkom, de jelezték, hogy ezt nem tudják elfogadni, csak az orvosi maszkot. Így cseréljem ki. Az viszont annyira büdös volt, szerintem megposhadt a szállítás során, hogy két maszkom kellett viselnem. Egyrészt a sajátomat alul, majd arra vettem rá a kötelező orvosi maszkot. (Kértem egy másikat is, de sajnos az is szintén szaglott.)

Amikor megérkeztem a repülőtérre, akkor jött a vízum ellenőrzése. Ezt nagyon komolyan vették, mert külföldről kizárólag diákvízummal, vagy speciális engedéllyel rendelkező munkavízummal engedtek beutazni bárkit is. (Ez azóta változott.) Bevittek egy külön szobába, ahol a kihallgatás volt, hogy miért is szeretnék belépni az országba. A határőr halál laza volt, afféle rapper típusú arc, akit a filmek láttán el lehet képzelni, ahogy poénkodik. Mondja nekem, hogy: you’d to show me a work visa., – „Student visa” – „Same shit” (mutasd meg a munkavízumodat. – mondja. Diákvízum – válaszolom. Erre ő: „ugyanaz a szar”)

A suli szabályai szerint kötelező „Amerikai földön” készíteni PCR tesztet, mielőtt a suliba beteszed a lábad. Így amikor megérkeztem, akkor első utam a PCR teszt elkészítéséhez vezetett. Sietnem kellett, mert fél 7-kor érkeztem, és 7-kor zárt a PCR tesztelő helyiség. Miamiben lehetőség van ingyen teszteltetni, aminek az eredményét 24 órán belül elküldik. A másik lehetőség a repülőtéren való tesztelés, de az 200 dollár, így azt lehetőség szerint el akartam kerülni.

A tesztelési hely egészen profin lett kialakítva, sok standdal, így gyakorlatilag 5 perc alatt kész is voltam. Majd, mikor végeztem a teszttel, akkor odamentem a rendőrhöz, hogy rendeljem nekem taxit, mert nincs internetem.

Az adminisztrátor, aki felvette az adataimat, valószínűleg már nem aludhatott egy ideje, mert odaadtam neki az útlevelemet, hogy kimásolja az adatokat belőle, és ezt az eredményt kaptam utána. Keresd a képen a hibát:

Miami health

  1. A nevem helyére beírta magyarul és angolul a nemzetiségemet (“magyar hungarian” <= Ez lenne a nevem szerinte…)
  2. A fajhoz a fehér helyett beírta, hogy spanyol/latin-amerikai vagy latino vagyok
  3. Ezenfelül a születési dátumomat is elrontotta

Úgyhogy a sulim első napján azzal foglalkoztam, hogy elmagyarázzam Babsonnak, hogy bár „Magyar Hungarian” van odaírva, aki latino és bár nem akkor van a születési időpontja, de az valójában én vagyok, és negatív, úgyhogy engedjenek be a suliba. 😊

Az első éjszaka a szállásom a repülőtér melletti motelben volt. Igazi amerikai csemegeélmény, mikor megérkeztem, senki nem állt a pultnál. Vártam ott vagy 5 percet, semmi. Hát mondom, ez aztán a vendégszeretet és kiszolgálás. Akkor vettem észre, hogy ott van egy csengettyű, amire rá kell csapni. Úgyhogy neki is szántam magam a vakmerő lépésnek rávágtam. 10 másodpercen belül meg is érkezett a pultos, aki elvégezte a becsekkolásomat és adta is a kulcsot. (Működik a csengettyű!)

Kaptam egy papírt is mellé, amely tartalmazta az ajánlásokat szórakozásra, étkezésre a környéken stb. Egy dologra lettem figyelmes: „PLEASE do NOT order menus delivered under door, they are not authorized by hotel” (Kérem, ne rendeljen abból a menüből, amely az ajtó alatt szolgáltatnak, mert az nincs engedélyezve a hotel által.) – Hát nem teljesen értettem, hogy mire gondolnak. Az ajtó alatt?

Elengedtem. Folytattam tovább a tanulásomat. Egyszer csak az ajtó alatt, mintha a Harry Potterből levél érkezne, becsússzantanak egy papírost, amely felszáll egy kicsit, aztán megáll az ajtó előtt nem sokkal. Nem is tudtam mire vélni, aztán megnéztem. Yéé, ez egy menü. Jaaah, hogy erről beszéltek. A motel különlegességének a számlájára írom, hogy bejöhet idegen, és menüket csúsztathat az ajtónk alá.

A reggeli Covid-biztos volt a hotelben. Kaptunk egy zacskónyi jó cukros kaját. Mindenesetre, ezt követően összekészültem, és elindultam Miami belvárosába. Branden, az egyik osztálytársam felajánlotta, hogy tudok vele lakni a képzés ideje alatt. Branden feleségét felvették az Applehöz, ezért éppen költöztek Miamiből Californiába a Szílicium-völgybe, és a cég felajánlotta neki, hogy a költözködés alatt állja a hotelköltségeket. A W nevezetű hotelben szálltunk meg. A W a Mariott Hotellánc része, és a célja, hogy a fiatalabb közönséget fogja meg.

De beszéljenek inkább a képek a szavak helyett:

Amerika és az árak

Az egy kifejezetten zavaró tényező számomra, hogy Amerikában a legtöbb helyen a nettó árat rakják ki, de a bruttó árat kell fizetned. Ez államonként eltér, de olyan 6-8% kb. az adó az egyes termékeken. Vagyis ha megrendeled, amit szeretnél, akkor utána még rápakolják a 6-8%-ot, valamint megkérdezik, hogy szeretnél-e borravalót adni. A másik szokás Amerikában, hogy „illik borravalót adni”. A fizetéskor a gép három opciót ajánl fel erre: 18%, 20% és 25% borravaló. Nah, már most ez nem kevés. Beülünk egy étterembe, de említhetünk akár gyorséttermet is, akkor van egy ár, ami alapvetően is sokkal drágább, mint Magyarországon, majd hozzá kell adnod 7% adót, majd illik borravalót adni 18-25%-ot. Ha ezt nem teszed, nagyon csúnyán néznek rád.

Tanárok az óra alatt

A suli eszméletlenül izgalmas volt. Először fordult elő, hogy nemcsak mi, osztálytársak, hanem a tanárok is itt vannak velünk. Nagyon nehéz szavakban leírni, hogy mekkora különbség van az online és a személyes oktatás között ilyen magas szinten. Mert a tanárok szenvedélyesek, dinamikusak. Az egyik szinte showműsort csinál a képzés alatt. A fontos mondatai örökbe beégnek az agyamba. És ezt nem lehet átadni online oktatáson keresztül, ahol egy helyben ülnek. Itt érzed az energia áramlását, élvezed az egész folyamatot. – Nagyon örülök, hogy személyesen tudok részt venni ezeken az oktatásokon. És aminek még jobban tudok, az az, hogy a mi képzési szakunkon a visszajelzések alapján az egyik legjobb tanárokat kaptuk végig.

Tanárok az óra után

Még egy óriási előnye van annak, hogy személyesen itt vannak a tanárok. Eljönnek utána velünk vacsorázni, sörözni, beszélgetni. Szinte minden nap, az egyik tanár eljött, és volt lehetőségünk vele órákat beszélgetni. Hallgatni a sztorikat, tapasztalatokat, megannyi érdekes történetet. Már csak ez önmagában aranyat ért.

Lauderdale-by-the-sea

A hétfői képzés után béreltem egy kocsit. Ez, ha nem online csinálod, amit most már megtanultam, hogy sokkal jobb, akkor sorbanállással és alkudozással teli izgalmas folyamat. Tovább nehezíti a folyamatot, hogy autódealerek, brókerek találnak meg, és próbálnak rádsózni kocsit. Kértem 4 autóbérlőtől ajánlatot a 2 napra, és 100 dollár különbség volt a jobb és a rosszabb között teljesen ugyanolyan kondíciókkal. Kifejezetten zavaró, hogy elmondják először az autóbérlés árát, amire azt mondod, hogy rendben van. Majd utána hozzáadja a biztosítás árát, hozzáadja az útdíj napidíját, hozzáadja a floridai adó mértékét is. És akkor kapod csak meg a végső, általad fizetett árat. A 3. és 4. alkalommal már úgy mentem oda, hogy ne a kocsi árát mondják nekem, hanem azt, hogy mennyibe kerül ez nekem a végén.

A kocsibérlést követően Miamihoz kb. egy órányira, Lauderdale-by-the-sea nevezetű faluba mentem el. Bodrogi Andris barátom, akinek ott van lakása, ajánlotta fel, hogy tölthetem ott a Bostonba való utazásomig lévő másfél napomat. Gyakorlatilag azt leszámítva, hogy elmentem boltba bevásárolni, végig tanultam az egészet az asztal mellett ülve, valamint vizsgáznom is kellett. Az első nap kicsit fájt is a szívem, hogy „be vagyok zárva”, tanulásra ítélve, miközben itt vagyok Floridában, ahol gyönyörű az idő, van kb. 30-35 fok és az óceán mellett lenne a helyem. A második nap az időjárás könnyített a sopánkodásomon, mert egész nap borongós időjárás volt, csupa szürkeség és depressziós sötétség uralta az eget. Könnyebb szívvel fogtam neki a vizsgára való felkészítésnek, majd a vizsgának. Majd másnap összekészülve, behuppanva a bérelt és kényelmes kocsimba, nyomtam a gázt a repülőtérre, hogy Boston felé vegyem utamat. A gépet sikerült majdnem lekésnem, nagy hajrával tudtam csak odaérni. Floridában Miami felé menet van több 4-6 sávos útszakasz is, ahol nehéz eltalálni, hogy pontosan hol kell lemenni vagy másik irányba kanyarodni. Egy ilyen letérőt benéztem, mert teljesen összemosódott a másikkal, (a felüljáró alatt ment a másik út) és zsákutcához vezetett. Ezzel 20 percet ráhúztam az utamra. Tovább nehezítette a dolgomat, hogy az internetet sugárzó wifi elromlott, így Waze nem tervezett újra. Azon imádkoztam egész úton, nehogy elveszítsem az eredeti útvonal jelzését, mert akkor biztosan lekéstem volna a járatomat.

Pénzügyek szeptemberre

Nah, ez aztán kifejezetten izgalmassá tette az egész utamat. Augusztus 15 volt az első fizetési határidőm, amit annak megfelelően teljesítettem. A következő határidő szeptember 15-én volt. Éppen augusztus 28-án a képzésemen ülök, amikor érkezik egy email, hogy zárolták a számlámat az elmaradt fizetés miatt, ezért nem férhetek hozzá a tananyaghoz, be tudok belépni, hogy megírjam a vizsgámat. Enyhén szólva bepánikoltam. Azonnal egyeztettem Ádámmal, aki jelezte, hogy ő állta a szavát, a májusban ígért támogatási összeggel kiegészítette, és az utalást a szlovák bankszámláról Amerika felé megindította.

Köszönöm szépen Richnovszky Ádám, hogy támogatod a történetemet, és hozzájárulsz az Amerikai diplomám elvégzéséhez!

Teljes higgadtságot erőltettem magamra, és elkezdtem utánajárni a dolgoknak. A határidő szeptember 15. Akkor hogy-hogy zárolták most a számlát? Beléptem a rendszerbe, és észrevettem, hogy egy tantárgynak az összegét sokkal később, a részletfizetési kérelem elfogadása után terhelték meg. Vagyis hiába volt részletfizetési megállapodásom, az nem a teljes összegre szólt, hanem az összeg 80%-ra, és a maradék pedig ott állt fizetési elmaradásként, ami miatt küldték a zárolási emailt. Fel is kerekedtem, és bekopogtam az Oktatási Igazgatóhoz, hogy megmutassam neki, mit találtam. Jeleztem, hogy nem értem az egész felépítést, ha a határidő augusztus 1., akkor hogy-hogy utóbb terhelnek, és azt nem veszik be? Megnézte, és megértette a problémámat. Jogosnak vélte az észrevételemet, és mondta, hogy ez valóban logikátlan lépés, így azt javasolja, hogy vegyem fel a kapcsolatot velük a probléma megoldása miatt.

Innentől az ügyintézés villámgyors volt, a fennálló összeget hozzáadták az erre a félévre jutó tandíj esetén hátramaradó három részlethez egyenlő mértékben. Így újabb időt nyertem szeptember 15-ig.

Dr. Szentes Bence ügyvéd

Éppen az indulás előtt a Jövőt Építők Generációja egyik eseményét szerveztük, ahol Dr. Szentes Bence ügyvéd lépett hozzám az alábbiakkal:

„Minden évben támogatok valamilyen jó ügyet, és úgy érzem, hogy a te történeted ilyen. Így legalább tudom, hogy jó helyre megy. Ezért szeretnélek most támogatni az alábbi útravalóval. Használd egészséggel.”

Ezúton is köszönöm Dr. Szentes Bence ügyvédúr a támogatásodat!

Ösztöndíjak

Tudtam, hogy a további részletek kifizetéséhez minden követ meg kell mozgatnom. Így bevállaltam a suli mellé (és a Random és a JÉG mellé) még két projektmunkát. Akkor még nem tudtam, hogy egyik se fog időben (ki)fizetni, ha egyáltalán kifog a jövőben.  Emellett tovább kutattam az ösztöndíj lehetőségeket!

Az alábbi ösztöndíjak/lehetőségeket itt látod felsorolva, amiket megpályáztam:

  1. PADME: Pallas Athéné Alapítvány pályázata
  2. EEKS
  3. Kellner Family Foundation
  4. Rotary International – Local
  5. Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány
  6. Simonyi Foundation
  7. Washingtoni Nagykövetség honlapja
  8. Bostoni Magyarok
  9. Magyar Állam

A következő cikkben részletesen bemutatom, hogy milyen eredményeket sikerült elérnem. Addig is itt az osztálytársakról egy kép.

Ha tetszett a blogcikkem, Farkas Dezső története, és szeretnél még több szakmai cikket/élménybeszámolót olvasni a jövőben, kérlek támogass/oszd meg a cikkemet! Ha még nem olvastad az előzményeket, olvass el:

  1. Farkas Dezső útja a Babson College MBA képzésére 
  2. Farkas Dezső – Babon College MBA [1. rész]
  3. Farkas Dezső – Babson College MBA [Az első amerikai út története]
  4. Farkas Dezső – Babson Colege – A második félév [I. rész]
  5. Farkas Dezső – Babson College – A második félév [II. rész]

A támogatást az alábbi bankszámlaszámokon teheted meg!

Név: Farkas Dezső

HUF Bankszámla: HU72 1040 0872 8676 6751 5083 1016

USD Bankszámla: HU97 1040 4072 8676 6751 5083 1016

És kérlek a Közleményben jelöld meg a neved, hogy tudjam, ki az, akinek hálával tartozom, és köszönetemet kifejezve a következő cikkeimben szeretettel írjak róluk.

Farkas Dezső az F.W. Olin Graduate School of Business, Babson College MBA hallgatója, a Jövőt Építők Generációja Egyesület elnöke, valamint a Global Shapers Budapest Hub Alumni vezetője. Beválasztották az 50 tehetséges magyar fiatal közé. Templeton Fellow. Két TEDx előadás fűződik a nevéhez. Az ASEF Young Leaders Summit kiválasztottja Luxemburgban, valamint a Youth Leaders Forum alumnija.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét